Mese

A csodatök

Volt egyszer egy szegény kisfiú. Özvegy édesanyjával éldegélt egy faluban abból a néhány rézkrajcárból, amit az édesanyja mosással, fonással meg tudott keresni. Történt pedig egyszer, hogy az özvegy­asszony megbetegedett, s attól fogva a kisfiúnak kellett megkeresni a mindennapi kenyérre valót.

Egy nap azonban semmi munka se akadt, s üres kézzel, szomorúan bandukolt hazafelé. Már-már sírdogálni kezdett, amikor az árokparton megpillantott egy szép nagy tököt, és bár ugyancsak meghúzta a karját, nagy diadallal vitte haza.
– Lám csak – örvendezett az édesanyja is –, milyen szép tök! Jó lesz megsütni.
Hanem abban a pillanatban még a lélegzetük is elakadt a csudálkozástól, mert a tök moccant egyet az asztalon, és megszólalt:
– Dehogyis süssetek meg engem! Ültess csak föl az ablakpárkányra, te kis legény, vágj ki belül, vágj nekem orrot, szájat, szemet, aztán tegyél rá a bakancsodra, dugd belém kétfelől a kesztyűdet, a többit meg bízd rám.
A kisfiú nem értette a dolgot, de aztán úgy tett, ahogy a tök mondta. És alig állította bele a kifaragott tökbe az egyetlen szál gyertyájukat, alig állította rá a bakancsára, amikor a tök – kip-kop – megindult, körüljárt a szobában, s mire utánakaphattak volna, kikocogott az ajtón. No hiszen sopánkodott is a szegény asszony, és sírt a kisfiú, hogy mennyire pórul jártak! De sokáig nem búslakodhattak, mert egyszerre megzörgették az ajtót:
– Bummbumm! Burubumm! – s ahogy a kisfiú arasznyira kinyitotta, hát jön ám befelé nagy parádésan a tök, s a két kesztyűje között egy gyönyörű, pirosra sült cipót szorongat. Kérdezték volna, hogy honnan jön, hol vette a cipót, de a tök éppen csak meglobogtatta kicsit a gyertya lángját, s már döcögött is újra kifelé.
Aztán nemsokára újra megdöndült az ajtó: – Bummbumm! Burubumm! – s jött befelé a tök egy jókora darab szalonnával. Azt is éppen csak letette, azzal szedte bakancsnyi lábát kifelé. Így aztán már szalonnával ették a kenyeret, a szegény asszony meg a kisfia, amíg harmadszor is meg nem döndült az ajtó: – Bummbumm! Burubumm! – s jött befelé a tök, kétkesztyűnyi hóna alatt két üveg betegnek való vörösborral. Nem is számolták már azután, hány bummbumm döndült még az ajtón, de az biztos, hogy a kisfiú egyebet se tett, csak az ajtót nyitogatta, a tök pedig telehordta a kicsi szobát kol­básszal, zsírral, egy bödön mézzel, új cipővel, új ruhával, még új gyertyát is hozott. Már kevés híja lehetett az éjfélnek, amikor ismét bezörgetett, de most egész halkan; és olyan fáradtan, görnyedten jött be, hogy a kisfiú aggódva kérdezte meg:
– Kedves tök, talán bizony elfáradtál?
– Bizony el – felelte a tök, de mire ezt kimondta, addigra el is lobbant a beleállított gyertya.
A tök billent egyet, ledőlt a kis bakancsokról, s úgy hevert a padlón, mintha sohase élt volna.
Bizony megkönnyezték a csodatököt, de aztán a kisfiú gyorsan összeszedte kiszedett magját, megszikkasztotta a kályha mellett, s jól eltette tavaszig. Tavasszal pedig elültette, és azóta azt lesi, hátha terem neki másik csodatök.

Móricz Zsigmond: Iciri-piciri  

Ajaj, hol volt hol nem...
Volt egyszer egy iciri piciri házacska;
ott lakott egy iciri piciri kis macska.
Volt annak két iciri piciri kisökre,
rákaptak egy iciri piciri kistökre.
Csizmát húz az iciri piciri kis macska,
hová lett az iciri piciri barmocska ?
Bejárja az iciri piciri kis erdõt,
s nem leli az iciri piciri tekergõt.
Bejárja az iciri piciri kaszálót,
s nem látja az iciri piciri kószálót.
Rátalál egy iciri piciri kis tökre,
bánatában iciri picirit meglökte.
Felfordult az iciri piciri tököcske,
benne a két iciri piciri ökröcske.
Megörült két iciri piciri ökrének:
vége van az iciri piciri mesének !

Vers

Kányádi Sándor: Elment Péter

Elment Péter tököt venni,
elfelejtett pénzzel menni.
Hogy a sült tök? Ennyi s ennyi.
De nem volt mit elővenni.
Elmaradt a sülttök-vétel,
étlen maradt szegény Péter.

Mondóka

Gyékény, gyákány,
Jön a Gyuri bátyám,
Tököt visz a hátán,
Ha elfáradt, leteszi,
Hogyha éhes, megeszi. 

Ismételtük a tavaly tanult tökös mondókát:

Sütőben a tökmag,
befűtöttünk tegnap,
ripeg-ropog, zeng a nád,
szél röpíti víg dalát.
Ég öt éjjel, öt nap,
odasül a tökmag.

Barkácsolás

Papírszalagokból tököt ragasztottunk

Környezetünk

Tököt faragtunk.

Beszélgettünk a tökfaragásról.

Megnéztük a rácalmási Tökfesztiválon készített fotóimat.

https://photos.app.goo.gl/RnxHkh9srdFhFtb17

 Mozgás

Labdás gyakorlatokat végeztek Dóri nénivel

- gurították

-akadálypályán gurították-padra fel, zsámolyra fel

- egymásnak dobták, gurították

Folytatásos mese:

Berg Judit:Tündér a biciklin

Az Ovi napok keretében  Balogh Andi néni átadta a ceruzákat, mi pedig  Andi nénivel elbáboztuk a következő két mesét:

Két kis medve meg a róka

Egyszer volt, hol nem volt, volt két kis medvebocs, akik az erdőben éltek egy barlangban medvemamával és medvepapával.

Egyik reggel, amikor a bocsok felébredtek a szüleik nem voltak otthon.

1.bocs- Mama és papa nincsenek itthon!

2.bocs- Biztosan elmenetek reggeliért az erdőbe.

1.bocs- Menjünk el mi is, nézzünk szét az erdőben!

2. -Menjünk, úgyis unatkozom már!

Elindultak kiballagtak az erdőszélre. elbújtak a bokrok mögé, és nézték az úton a forgalmat. szekerek, autók jöttek, mentek arra. a két kis bocs jól szórakozott, amíg figyelték ezeket.

1.bocs-Nézd csak, milyen furcsán billeg az a szekér!

2.bocs-Tényleg! És nézd csak, most megakadt a kereke egy kőben!

1.bocs-Odanézz, legurult róla egy szép kerek malomkerék!

2.bocs-Nézd, ide gurult egészen közel hozzánk!

1.bocs-Menjünk, hozzuk ide, játszunk vele!

2.bocs-Menjünk! Legalább nem érzem, mennyire éhes vagyok!

1.bocs- Nekem is korog a gyomrom! ha játszunk, talán nem érezzük!

Odaszaladtak, ahová a kő pottyant.

2.bocs- De hiszen ez nem is malomkerék, hanem egy szép nagy darab kerek sajt!

1.bocs-Add csak ide, én láttam meg!

2.bocs-Hogyisne, hogy megedd az egészet egyedül!

Az enyém, az enyém, az enyém!

(Kiabálnak veszekednek, egymás kezéből akarják kitépni)

A róka, aki a éhes gyomorral feküdt a rókalyukban meghallotta a nagy veszekedés zaját. Nyomban ott termett.

Róka- Hát ti meg kiabáltok úgy, hogy hét határban hallani?

1.bocs-Itt ez a szép nagy darab sajt, ami legurult egy szekérről!

2.bocs- És most nem tudjuk elosztani, hogy mind a kettőnknek egyformán jusson belőle!

Róka- No, ha csak ez a baj, majd én elosztom! de most aztán csend legyen! Menjetek oda a bokrok mögé, amíg én elosztom a sajtot. De ki ne merjetek jönni, amíg nem szólok!

1.bocs 2.bocs- Megyünk már, megyünk!

Róka- Na majd én elosztom, ti oktondi bocsok!

Kettéharapja: jaj. hát az egyik nagyobb lett!

Na majd most!

Addig- addig harapdálja, hol az egyik, hol a másik felét nagy vigyorogva, csámcsogva, míg elfogy az egész sajt.

Róka-Na, ez finom volt!

Ti meg barátocskáim, csak várjátok a sajtotokat!

(elmegy)

1.bocs-Te, én már nagyon éhes vagyok!

2.bocs-Mikor szól már ez a róka?

1.bocs-nagyon nagy a csend!

2.bocs-Nézzünk ki!

1.bocs2.bocs-De hiszen nincs is itt a róka!

1.bocs-És a sajt is eltűnt!

2.bocs-Jól becsapott minket! Megette a sajtot és elsompolygott!

1.bocs-ha nem veszekedtünk volna, hanem elosztottuk volna a sajtot, most nem lenne üres a pocakunk!

2.bocs-Menjünk haza, hátha megjött már medve mama és medve papa!

Így is tettek. Hazaballagtak lógó orral, otthon már várta őket medvemama és medve papa finom reggelivel.

A kismalac és a farkasok

A kismalac egy házban éldegélt az erdő szélén.

Egy hideg téli napon valaki bekopogtatott az ajtaján.

Kismalac- Ki van odakint?

Farkas- Jaj, kismalac, engedj be, olyan hideg van idekint, hogy mindjárt megfagyok.

Kismalac-Nem eresztlek bíz én, mert megeszel!

Farkas-Jaj, dehogy eszlek meg kismalac.

Kismalac- Nem bízok én benned, farkas!

Farkas-Akkor legalább az egyik hátsó lábamat engedd be, majd megvesz az isten hidege!

Kismalac- Hát nem bánom, gyere, dugd be a lábadat!

(Ebbe a jó kis zsákba belemászhatsz, úgy ám!)

Farkas-Jaj, kismalac, az egyik hátsó lábam a jó melegben van már, ereszd be a másikat is!

Kismalac- Na nem bánom, dugd be!

Farkas- Jaj kismalac, a két hátsó lábam már jó melegben van, engedd be a két mellső lábamat is!

Kismalac-No dugd be azokat is!

Farkas-Ó kismalac, már csak a fejem van idekint, majd lefagy, engedd be azt is!

Kismalac- No gyere, de gonosz farkas, te akartad!

                  Forró vizet rá!

Farkas- úúú, úúú-vonyít és elszalad.

Kismalac- Ne jártál túl az eszemen, jól pórul jártál!

A farkas egyedül nem mert visszajönni, ezért addig -addig beszélt a többi farkasnak, míg el nem jöttek vele a kismalac házához.

Kismalac- Jaj nekem, ez a sok farkas mind engem akar! Mit tegyek most! Felmászom erre a magas fára!

Farkas-Ott van, ott van a fa tetjén! ha egymás vállára állunk, aki legfelül van elérheti! Másszatok fel a hátamra, gyorsan, gyorsan.

Kismalac-Hű, ennek a fele sem tréfa, mindjárt elérik a farkincámat, és akkor nekem végem! Mit tegyek? Megvan!

Forró vizet a kopaszra!

Farkas- Jajj, jajj, megint kezdi ez a kismalac, én elfutok világgá!

Ahogy a farkas kiugrott, a többiek is mind leestek, jól megüt9ötték magukat. bezzeg nem nézték, hol a kismalac, futott, ki merre látott, többé még a környékre se mentek.

A kismalac még ma is él, ha meg nem halt!