Mese

Az okos leány- szicíliai mese

Volt egyszer két testvér, az egyiknek hét fia volt, a másiknak hét leánya. Ha a hét fiú apja találkozott a testvérével, mindig gúnyolódott, csúfondároskodott.

– Hej, testvér, – mondogatta neki – neked hét virágcsereped van, nekem pedig hét kardom!

Szörnyen bosszankodott emiatt a hét leány apja, s valahányszor hazament, mindig igen szomorú, mindig igen bosszús volt. Egyszer aztán a legkisebbik leánya, aki csudaszép volt s amellett igen okos, igen ravasz volt, megkérdezte az apját:

– Édesapám, miért olyan szomorú mindig?

– Ó, leányom, ne is kérdezd, – mondotta az apja – az én testvérem, valahányszor találkozunk, mindig csúfolódik velem. Mert hogy neki hét fia van, nekem meg hét leányom, folyton azt mondja: – Hej testvér, testvér, neked hét virágcsereped van, nekem pedig hét kardom.

Mondotta az okos leány:

– Édesapám, egyet se bosszankodjék emiatt. Ha még egyszer a testvére csúfolódik, mondja neki: »Hiszen jó, jó, neked hét fiad van, nekem meg hét leányom. De az én leányaim okosabbak, mint a te fiaid.« Fogadj vele: mondjad neki, küldje ki a legkisebbik fiát, te is kiküldöd a legkisebbik leányodat, s majd meglátjuk, hogy melyik hozza el a királyfi koronáját.

– Jól van, – mondotta az apja – úgy is teszek, ahogy mondod. – S amint először találkozott a testvérével, s az megint csúfondároskodott, mondotta neki: – Jó, jó, igaz, hogy neked hét fiad van, s nekem hét leányom. De az én leányaim okosabbak ám, mint a te fiaid. Ha nem hiszed: próbáljunk. Indítsuk útnak egyszerre, én a legkisebbik leányomat, te meg a legkisebbik fiadat. Menjenek el a királyfihoz. Hadd lám: melyik tudja elhozni a királyfi koronáját.

– Helyes, – mondotta a testvér – próbáljuk meg! – Azzal elindították a legkisebbik fiút, s a legkisebbik leányt: azok mentek is együtt szép csendesen, addig mentek, mendegéltek, amíg egy folyócskához értek. De abban a folyócskában sok víz volt ám, nehéz volt átmenni rajta. A leány nem gondolkozott sokáig: leült a földre, a cipellőit lehúzta, a szoknyáját fölfogta s szépen átment a vizen. A fiú is leült szépen a patak partjára, de gondolta magában: »Hát aztán minek áztassam én a lábamat? Várok, amíg a víz mind lefoly.«

Úgy tett, ahogy gondolta. Leült, közben kikotorászott a zsebéből egy mogyorót, azt felvágta s annak a héjával kezdette meregetni a vizet. S ahogy meregette: szépen öntötte ki a homokba. »Majd elfogy ez a víz«, gondolta magában.

Ezalatt a leány már rég általment a patakon s amint ment, mendegélt, találkozott egy paraszt fickóval.

– Hallod-e, fickó! Add ide nekem a ruhádat, én meg neked adom az enyémet! Cseréljünk!

A fickó szívesen ráállott a cserére, a leány férfiruhába öltözött, aztán meg se állott, amíg abba a városba nem ért, ahol a királyfi lakott. Ahogy a palota elé ért, ott fel s alá sétált. A királyfi éppen künn állott az erkélyen, meglátta a szép fiút, egyszeribe szólott neki, felhívta s kérdezte, hogy ki s mi ő.

– Az én nevem, – mondotta a fiú – Giovanni. Idegen vagyok itt, szeretnék szolgálatot találni.

– Bizony, ha szolgálatot szeretnél találni, gyere hozzám, légy az én titkárom, – mondotta a királyfi.

Giovanni azonnal a királyfi szolgálatába állott, s bizony jól folyt a dolga: csak írta, irogatta a leveleket, amiket a királyfi diktált neki, annak pedig napról-napra jobban megtetszett a fiú. Hanem, amint írta, írogatta a leveleket, a királyfinak folyton a Giovanni kezén volt a szeme. Nézte, nézte, gyönyörködött benne, mert hogy gyönyörű szép fehér keze volt Giovanninak. Mondotta magában a királyfi: »Hej, hej, nem férfikéz ez! Bizony mondom, hogy leány ez a Giovanni!« Mondotta is az anyjának a királyfi egyszer:

– Édesanyám, hiszi-e, hogy az én titkárom leány?

– Ugyan ne bolondozz! – mondotta a királyné – már hogy volna leány?

– De bizony mondom, hogy leány az én titkárom, s nem férfi, mert férfinak nincsen olyan szép fehér keze.

Fehér a keze, gyöngyszem az írása.
Leányos a tartása.
Bizony mondom, halálos betege vagyok én
az én íródeákomnak!

Mondotta a királyné:

– Fiam, fiam, ne beszélj ilyen bolondokat, nem leány az! De ha éppen meg akarsz bizonyosodni, hogy fiú-e, vagy leány, hívd le a kertbe. Ha aztán szegfűt szakít a kertben, akkor bizonyosan leány; de ha rózsát szakít, bizonyos lehetsz benne, hogy férfi.

Még aznap lehívta a királyfi Giovannit a kertbe, s amint ott mentek, sétáltak, Giovanni egyszerre leszakított egy szép rózsát.

– Ej, ej, – mondotta a királyfi – hát miért szakítsz te rózsát, mikor itt ilyen szép szegfűk vannak?

Mondotta Giovanni:

– Miért szakítanék én szegfűt? Nem vagyok én leány!

Akkor felment a királyfi az anyjához, elbeszélte, hogy mi történt, az meg mondta:

– Látod, látod, hogy igazam van!

– Nem, nem, édesanyám! Ismételten mondom: leány Giovanni, s nem fiú!

Finom a keze, gyöngyszem az írása stb.

– No jó, – mondotta a királyné – mondok neked mást. Vidd el a tengerre, mondjad neki: »Gyere, Giovanni, fürödjünk meg!« Akkor bizonyosan megtudod, hogy fiú-e vagy leány.

Még aznap mondotta a királyfi Giovanninak:

– Hallod-e, Giovanni, gyere velem a tengerre; fürödjünk meg! Megfürdesz-e?

– Miért ne fürödnék, – monda a leány.

Azzal elindultak, a tengerig meg sem álltak. De mikor a tengerpartjára értek, egyszerre csak megszólalt Giovanni:

– Felséges királyfi, otthon feledtem a törülköző kendőt. Engedd meg, hogy visszaszaladjak. Egyszeribe itt leszek!

Azzal felszaladt a palotába, ment egyenesen a királynéhoz és mondta:

– Felséges királyné, a királyfi azért küldött vissza, hogy vigyem el neki az arany koronáját, mert fel akarja tenni a fejére. – A királyné nem gondolt semmi rosszat, odaadta neki az arany koronát, a leány pedig hirtelen egy cédulára ezt írta:

Leány voltam, mikor jöttem,
Leány vagyok, mikor mentem.
Becsaptalak ám, királyfi,
Nem vagyok én Giovanni!

Ezt a cédulát felszegezte az ajtóra, aztán hirtelen rápattant egy lóra, s a koronával sebes szélnél sebesebben elvágtatott. Mikor a folyócskához ért, a rokona még mindig ott ült a partján, meregette a vizet a mogyoróhéjjal. A leány pedig nagyot nevetett, mutatta neki az arany koronát, s mondta:

– Hát nem mondotta az apám, hogy mi okosabbak vagyunk, mint ti?! – Azzal átugratott a patakon s nagy vígan hazalovagolt.

Eközben a királyfi csak várta, várta Giovannit, de bizony ő nem jött. Végre is elszakadt a türelme fonala, hazament, de már messziről látta a palota ajtaján a cédulát. Szaladt oda, olvasta, s hej, elszomorodott kegyetlenül! Futott az anyjához:

– Látod, anyám, látod! Ugye megmondottam, hogy Giovanni leány? De most nincs is itthon maradásom: megyek utána, s addig meg nem pihenek, amíg feleségül nem veszem!

Azzal lovat nyergeltetett, felpattant rá s elvágtatott. Amint vágtatott, ahány emberrel csak találkozott, mindeniktől megkérdezte, hogy nem láttak-e egy ilyen meg ilyen szép fiút, aki arany koronát vitt magával. De bizony nem látta senki. Aztán elérkezett a patakhoz, s hát ott volt a legény, meregette a vizet mogyoróhéjjal. Megkérdezte ezt is:

– Hallod-e, fiú, nem láttál-e erre lovagolni egy fiút, akinek a kezében arany korona volt?

– Dehogy nem láttam! – mondotta a legény – az én unokatestvérem volt az. Eddig bizonyosan hazaért.

– Hát vezess a házukhoz! – mondotta a királyfi s együtt mentek a leány házához. Azalatt a leány ismét felvette az igazi ruháját s ahogy meglátta a királyfi, szeme-szája elállott a csudálkozástól, mert most még százszorta szebb volt, mint annakelőtte. Mondotta is egyszeribe:

– Na, Giovanni, tudtam ám, hogy leány vagy: nem csalódtam! De bizony enyém is vagy te ettől a pillanattól fogva! Te az enyém, én a tied!

Azzal felkapta a paripájára, elvágtatott vele a palotájába. Még aznap megtartották a lakodalmat, aztán elvitték a király palotájába a leánynak az apját is, a többi leánytestvéreit is. Volt nagy öröm, volt nagy boldogság!

Még máig is élnek, ha meg nem haltak.

Vers

Ismételtük az új évi verseinket

Mondóka, ének

Ismételtünk eddig tanult mondókáink és dalaink közül

Gyakoroltuk az egyenletes lüktetést különféle módokon.

- taps. keresztezve vállon taps, taps, keresztezve másik vállon taps

- taps, taps hason, taps, taps hason

- körbe befelé séta, kifelé séta

Ritmuszenekart alkotva, két csoportban - felváltva mondtuk a sorokat

Zenehallgatás

Beethoven V. szimfónia I. tétel

Barkácsolás

Biciklis kép készítése tészta ragasztással, rajzos kiegészítéssel

Színező a megújuló energiákról

("Éghajlítás, földindulás" füzetből)

Mozgás

 Átmászás akadályok fölött, küszás, mászás akadályok alatt               

Akadálypálya - ugrószekrény- pad- zsámoly-zsámoly- ives alagút- ugrószekrény:

különféle módokon mászás, bújás, kúszás   

- átmászás szekrényen,mászás négykézláb padon, átmászás zsámolyon, átugrás zsámolyon, bújás alagút alatt, mászás szekrényen

- hason csúszás a padon

- hason csúszás a hosszában felállított szekrényen       

- szekrényre felugrás

- zsámolyon átlépés

                                                                                                                                                                                       Környezetünk

Az energia- Az „Éghajlítás, földindulás” továbbképzés alapján

- az emberek energiája- evés, ivás alvás

- mi mozog még?- (Állatok)

- mozognak-e a növények? (igen, hiszen nőnek, visszautalás a csíráztatásra, palántázásra)

- mozognak-e különféle tárgyaink? (mosógép, tűzhely, magnó, számítógép, stb)

- mitől mozognak?-működés, be kell kapcsolnunk ezeket

- mi mozgatja, működteti ezeket? ( villanyáram, elem)

- honnan jön a villanyáram, látható-e?

- hogyan használjuk az árammal működő készülékeket? (konnektor)

- Honnan kerül az áram a konnektorba? (vezetékek a falban, falon kívül)

- az áram veszélyes is lehet! Nem nyúlunk konektorba, villny oszlophoz, stb.

- erőművek, ahol előállítják az áramot

- mi az elem? (veszélyes hulladék, nem szemétbe való, ha kimerül, szelektív gyűjtőbe dobjuk ki)

- vannak újratölthető elemek, ezeket többször lehet használni, így kevesebb lesz a veszélyes

hulladék.

- árammal és elemmel is működő eszközök -pl. diavetítő

- mi a jobb ilyenkor, az árammal, vagy az elemmel működtetés? ( árammal, nem használunk

elemet)

- megújuló energia- nap-és szélerőművek- mi a jó ebben? ( nem szennyezi a környezetet annyira,

nem”fogy el”)

- energiatakarékosság- hogyan tudunk kevesebbet használni ezekből?

Igaz, hamis állítások – mindegy,hogy lekapcsoljuk a lámpát mikor kint is világos van

                                    - ha túl meleg van a szobában, az a legjobb, ha kinyitjuk az ablakot

                                    ( először vegyük lejjebb a fűtést)

                                   - ha fázunk télen a szobában, nem baj, ha csak egy vékony póló van rajtunk,

                                     tekerjük fel a fűtést

                                     (vegyünk fel hosszú ujjú pólót)

- közlekedés. Mi szennyezi legkevésbé a levegőt? (bicikli)

- mi a jobb, ha a csoportunk busszal megy valahová, vagy ha külön kocsikba szállunk be, (busz, töben

  elférünk, kevesebb szennyezés)

 Séta környéken, utcai lámpák, kaputelefonok, villanyoszlopok, villamos áram elosztók keresése- hogyan „megy be” az áram a lakásokba?

 Videók megtekintése megújuló energia forrásokról- nap-és szélerőmű

( a vízi energiáról majd a víz világnapján beszélgetünk)

A szélerőműveknél alaposan tanulmányozzák a madarak vonulási útvonalát is! 

Miért forgatják a napelemeket?

Ahogy a Föld kering  a Nap körül, nem egyformán éri a sugárzás, ezért a forgatással a legjobb helyzetbe állítják ezeket.

(A videókat természetesen nem néztük végig elejétől a végéig, csak a "lényeges " részeket)

Matematika

10 bontása, kiegészítés 10-re

3 csoport:

- lego asztal

- nagy építők a szőnyegen

- színes pálcikák az asztalon

Annyi elemet kell elvenni, ahányat a ritmushangszeren jelez az óvónő (6)

- egészítsétek ki annyira, ahány ujj a 2 kezeteken van

- csináljatok belőle 2 kupacot

- másféleképpen

- most 3 kupacot

A gyerekek a helyszínek között mozogtak, egymás munkáját is ellenőrizték.

Az elemek száma mindig maradt 10, csak többféleképpen szedtük szét ( végső megbeszélés)

Anyanyelvi nevelés

Szógyűjtés

 - mondj olyat,ami neked öröm, jó érzés

- mondjatok olyat, ami mindig kék a természetben

Folytatásos mese: L.F. Baum: Óz , a nagy varázsló