Mese

Zelk Zoltán: Mikulás csízmája

A hófehér, szikrázó országúton, ami az eget összeköti a földdel, s ami fölött úgy szálldosnak a csillagok, mint a falevelek, egy nagyon öreg, jóságos bácsi haladt lefelé. Az út szélén álldogáló, hólepte fák összesúgtak mögötte:
     – Viszi már a jó öreg Mikulás a sok ajándékot!
     Mert bizony ő volt az, a jó gyerekek öreg barátja, aki akkorákat lépdel csizmáiban, hogy egyetlen éjszaka bejárja a világ összes városait és falvait. S akinek puttonyából sohasem fogy ki az édesség, jut abból minden jó gyerek cipőjébe.
     Most is alig lépett hármat-négyet, már lent volt a földön, és körülnézett, hogy melyik ablakban talál gyerekcipőt. Ahogy nézdegélt, észrevette, hogy valaki alszik az utcai padon. Odament hát hozzá, hogy megnézze, ki lehet az a szegény, aki ilyen hideg téli éjszakán az utcán húzza meg magát. Egészen föléje hajolt, és bizony majdnem elsírta magát a jóságos öreg. Megismerte az alvót. Sok-sok évvel ezelőtt cukrot és csokoládét vitt neki, s másnap még az égbe is fölhallatszott, ahogy nevetett örömében. De ez már régen volt, azóta felnőtt ember lett barátjából, s íme, most itt fekszik a hideg, decemberi éjszakában.
     Nem sokáig gondolkodott Mikulás bácsi, levette puttonyát, és megtöltötte az alvó zsebeit csokoládéval és mogyoróval. Aztán piros köpenyét is ráterítette, hogy ne fázzon, s mikor észrevette, hogy milyen rosszak a cipői, levette mérföldjáró csizmáit, és ráhúzta a szegény ember lábára. Aztán szomorúan és mezítláb ment tovább, hogy elvigye ajándékait a gyerekeknek.
     S míg a jó öreg Mikulás vándorolt a messzi városokban, az alvó ember álmodni kezdett a piros köpeny alatt. Azt álmodta, hogy ismét gyermek lett, puha paplan alatt alszik, s cipői cukorral telerakva ott állnak az ablakban. S míg álmodott, az útszéli, kopár fák föléje hajoltak, és megvédték a széltől, a csillagok pedig egészen föléje szálltak, és simogatva melegítették az arcát.
     – Álmodj, csak álmodj! – susogták a fák, zizegték a csillagok.
     S ő álmodott. Álmában elmúlt az éjszaka, szép, világos reggel lett, s annyi cukor és csokoládé került elő a cipőből, hogy az asztalt is telerakhatta volna vele. Milyen boldog volt álmában, istenem, milyen boldog! A fák és a csillagok mondogatták is egymásnak:
     – Csak föl ne ébredjen, míg ki nem tavaszodik…
     De véget ért az álom, és véget ért az éjszaka, s a szegény ember csodálkozva látta magán a köpenyt és a csizmát. S mikor zsebébe nyúlt, azt hitte, a tündérek játszanak vele, azok töltötték meg ennyi jóval a zsebeit. Hát még mekkora lett csodálkozása, mikor a cukor és a mogyoró mind pénzzé változott zsebeiben. Csengő aranypénz lett valamennyiből, s most már vehetett házat, ruhát magának, s olyan lett az egész élete, mint egy álom. Úgy nevetett megint, mint gyerekkorában.  Mikulás bácsi boldogan hallgatta a nevetést. S a tündérek a jó öreget, miért jött vissza mezítláb a földről. Mikulás bácsi nem felelt, csak szelíden belemosolygott hófehér szakállába.

Vers

Devecseri Gábor: Volt egyszer egy kisegérke…

Volt egyszer egy kisegérke
Nagy bajuszú, víg legényke
Szürke bunda volt a vállán
Hócipőcske pici lábán.

Kesztyűs kezét zsebre tette
Két kis fülét sapka fedte
Jöhet már a Télapócska
Nem fázik a cincogócska.

Mondóka, ének

Gyakoroltuk a régebben tanult mondókákat.

Gyakoroltuk a Nótás Mikulás című dalt.

Ritmus tapsolás:

Mit szeretnél a Mikulástól? - cuk-rot, cso-kit,stb.

Egyéni tapsolás.

Barkácsolás

Fakanál Mikulást készítettünk.

A gyerekek lefestették a fakanál szárát pirosra.

Száradás után felragasztottuk az előre kivágott filc sapkát a fakanál fejére, majd egy piros gyöngyöt orrnak.

Vattából kis gombócot gyúrtak-ebből lett a sapka pomponja-majd egy hosszúkás „kukacot”-ebből lett a sapka szélét díszítő prém.

Ezeket is felragasztottuk, majd szakállat is készítettünk vattából.

Végül megrajzolták filctollal a Mikulás szemét és száját.

Fehér és piros papírból Mikulást hajtogattunk.

Ezeket a szekrényre ragasztottuk az őszi fából téli fává „ varázsolt” fatörzs mellé.

Környezetünk

Szent Miklós legendáját meséltük el a gyerekeknek.

 Kis-Ázsiában  született, gazdag család gyermekeként. Életét az emberiségnek és a gyerekek tanítására szentelte. Bárki kérte, mindig segített. Ember szeretete, segítőkészségének híre messze földre eljutott. Myraban (272-ben) püspökké választották.
52 évig volt püspök. Évek alatt a szeretete, a gyerekekkel, emberekkel való törődése miatt annyira megszerették, hogy nem csak püspökük, de még vezetőjüknek is tartottak. Vagyonát a gyerekek és az emberek megsegítésére fordította. Egyszerű emberként élt a nép között.Minden este órákig sétált a városka utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra. Így történt a legendáját alkotó eset is, ami valójában megtörtént:
A kolostor szomszédságában él egy elszegényedett nemes ember, aki úgy elnyomorodott, hogy betévő falatra is alig jutott. Három férjhez menés elött álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy a másik férjhez tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök , és meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, és egy marék aranyat kötött keszkenőbe, és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték csoda történt. Majd egy év múlva ugyanebben az időben még egy keszkenő aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és bepalánkolva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandalló szerű tűzhelybe száradni, és az pont bele esett. Az ismeretlen jótevőről kezdték azt hinni, a hóborította Taurus hegyről, mivel mindig ilyenkor télen történtek ezek a csodák, hogy maga a Tél-Apó jön el ezekkel az ajándékokkal. Az idő folyamán mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő maga Miklós püspök. Ugyanis a legkisebb lánynak bedobott aranyban volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedő előzőleg adományozott Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követően. Ezt felismerve, már mindenki tudta, hogy ki a titokzatos segítő! De kiderült ez abból is, hogy december 5-én a névnapja előestéjén a hideg idő beköszöntével rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel. Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte " Noel Baba" -nak, ami azt jelenti " Ajándékozó Apa.

Beszélgettünk az Adventről is, mi is meggyújtottunk az adventi koszorúnkon az első gyertyát.

Délelőttönként gyertyafénynél hallgattunk meg egy-egy karácsonyi dalt.

December 4-én a Mikulás is ellátogatott hozzánk.

Bár csak az a ablakon át láthattuk, a gyerekek nagy örömmel fogadták. Elmondtuk a verset, elénekeltük a dalt, megkínáltuk az előre kikészített tejjel és sütivel.

Mozgás

Padgyakorlatokat végeztünk:

• kúszás, mászás háton-hason
• mászás térden-tenyéren
• nyusziugrás padon
• padra fellépés, padról lelépés
• átlépés padról padra

Anyanyelvi nevelés

„Mikulás mondja” játék

Csak akkor szabad valamilyen mozgást, feladatot megcsinálni, ha elhangzik előtte a „Mikulás mondja”.

Mondatbefejezés

Elkezdtem egy mondatot, amit aztán a gyerekek fejeztek be-

- Amikor reggel felkeltem........

- Reggel esett az eső, ezért....

 Matematika

A névutókat gyakoroltuk egy polip és egy maci plüss segítségével.

Először a passzív szókincset „ellenőriztem”:

• Tedd a macit/polipot a szék mögé, mellé, alá, fölé, elé!
• Legyen a maci/polip a szék mögött, mellett, előtt, alatt!
• Legyen a maci Z mellett, A mögött, stb.

Ezután következik az aktív szókincs:

Ilyenkor én teszem valahová a plüsst, és a gyerekeknek kell megmondani, hogy hol van.

Ezt nem csak székkel játszottuk, hanem testrészekkel is: fülem mellé tettem, lábam alá, stb.

Folytatásos mese:

Berg Judit: Tündérnaptár

A héten alvásnál már karácsonyi dalokat énekeltünk a gyerekeknek, karácsonyi és Mikulásos meséket meséltünk.

December 1-jétől nyílnak az adventi zsákocskák is. Egy általunk készített angyalka és egy csoki van minden zsákban.