Medve napok
Mese
Mese medvebocsról, aki madár akart lenni
Volt egyszer egy kis barna medvebocs, aki mindenáron madár akart lenni. Keresztültotyogott az erdőn, s a magas lombok között meglátta a madarakat.
— Jó napot!— kiabálta a kis barna medvebocs.— Én is madár vagyok ám!
De a madarak kinevették:
— Nem vagy te madár! A madaraknak csőrük van.
A kis barna medvebocs elbaktatott az erdő szélére, ott talált egy alkalmas fadarabkát, azt gyantával az orrára ragasztotta, és visszament a madarakhoz.
— Én is madár vagyok ám! — kiabált feléjük. — Van már csőröm!
— Hogyisne — nevettek a madarak. — A madarak tudnak énekelni!
A kis barna medvebocs már-már elszomorodott, de eszébe jutott, hogy az erdő szélén lakik egy énektanár. Rögtön el is ment hozzá, és azt mondta:
— Kérlek, taníts meg engem énekelni!
— Nem hinném, hogy sikerül — csóválta a fejét az énektanár —, de ha nagyon akarod, megpróbálhatjuk. A tanítási módszerem kitűnő! Próbáld csak meg!... Do, re, mi, re, do...
A kis barna medve buzgón brummogott napokon át: — Do, re, mi, re, do — és az énektanár megdicsérte szorgalmáért.
Aztán ismét elment a madarakhoz, és brummogott nekik: — Do, re, mi, re, do...
A madarak csak nevettek, és azt mondták:
— Nem vagy madár! Nem tudsz repülni!
A kis barna medvebocs megsértődött, és kijelentette, hogy hamarosan megtanul repülni is. Azzal fölemelte az első két lábát, ugrott egyet, de ez csak ugrás volt, és nem repülés, aztán fölemelte a két hátsó lábát, így is ugrott egyet, de ez az ugrás sem hasonlított a madarak röptéhez, és a madarak egyre csak nevettek.
— No, most figyeljetek rám! — kiabált a medvebocs. Azzal fölkapaszkodott egy sziklára, hogy majd onnan leröpül a földre. Vett egy nagy lélegzetet, behunyta a szemét, s nekilódult. Jókorát puffant a földön, sajgott utána minden bordája, és letört a fából ragasztott csőre is. Nagy keservesen föltápászkodott, nyögdécselt, a madarak meg nevetve odébb röppentek.
A kis barna medvebocs betotyogott az erdő sűrűjébe, és szüntelenül nyögdécselt. Nyögdécselve ült le a legsűrűbb sűrűbe, és egyszer csak finom málnaillat ütötte meg az orrát. Körülnézett, s látja, hogy az egyik bokor tele van illatos, piros málnával. Nyögdécselve, szuszogva lakmározni kezdett a kis barna medvebocs.
Még javában lakmározott, mikor arra jött egy kis fekete medvebocs.
— Brumm... brumm... — üdvözölték egymást.
— Brumm... — mondta a kis fekete medvebocs. — Mézet találtam az odvas tölgyfa üregében. Nem jönnél velem uzsonnázni?
— Brumm... brumm... hogyne mennék! — mondta a kis barna medvebocs, azzal nyögdécselve föltápászkodott, nyögdécselve elindult, és arra gondolt, hogy ő bizony soha többé nem akar madár lenni, meg arra, milyen jó dolguk van a kis barna meg a kis fekete medvebocsoknak.
Mit alszik a medve télen?
Réges-régen történt, amit most itt elmesélek, egy tavasszal a világ leghatalmasabb rengetegének közepén. Valamennyi állat összegyűlt az erdei tisztáson, hogy megválasszanak valakit, aki a méhkaptárakra felügyel.
A méhecskék ugyanis panasszal fordultak az erdő lakóihoz, hogy valamiféle ismeretlen tettes a távollétükben folyton dézsmálja a mézet.
Mindenki ott volt bizony, aki valamit is számított az erdőben. Ott volt az ezermester harkály, ott volt a róka, ott voltak az őzek, a farkasok, mert ebben a régi, mesebeli időben még békességben éltek egymás mellett valamennyien.
Egy hosszú fülű nyuszi volt az értekezlet elnöke.
- Azért gyűltünk itt össze – pislogott álmosan -, hogy kinevezzük a méhkaptárak őrizőjét. Ugyan ki vállalkozna erre a megtisztelő feladatra közületek?
A meghívottak között ott volt természetesen Miska medve is, vadonatúj, pompás barna öltönyében. A nyuszi kérdését néma csend követte, senki sem sietett jelentkezni, mert hiszen mindenki éppen eléggé el volt foglalva az erdőben.
- Nos hát ha senki nem vállalja – dörmögte Miska medve -, én hajlandó vagyok meghozni ezt az áldozatot az erdő lakóinak kedvéért!
Az egybegyűltek közfelkiáltással nevezték ki Miska medvét az erdei mézek őrizőjévé. Méltóságteljesen, szorgalmasan látta el feladatát – legalábbis ezt híresztelte magáról -, mert bárki merészkedett a méhkaptárak közelébe, mindenkit sorra elzavart.
Mindez a nagy fáradtság hiábavaló volt mégis, mert a méhek ismét elmentek az állatok tanácsához, és bejelentették, hogy érthetetlen módon mindennap kevesebb lesz a méz a kaptárakban. Egyben azt is kérték, hogy mielőbb sürgősen vizsgálják ki az ügyet.
Egy reggel három kiküldött: egy róka, egy nyúl és egy veréb, anélkül, hogy Miskát erről értesítették volna, váratlanul megjelent leltárt csinálni. A veréb előreröpült, s méghozzá olyan nesztelenül, hogy Miska nem vette észre. Pedig ha észrevette volna, biztosan abbahagyja a torkoskodást, mert talán mondanom sem kell: ő volt ám a méhkaptárak dézsmálója!
A veréb sietve repült vissza, és mindezt iziben közölte a rókával meg a nyuszival. Újra összehívták tehát az állatok tanácsát, és az összes állat jelenlétében megfosztották Miskát mézőrzői tisztségétől.
Sőt büntetésből száműzték egész tavaszig a barlangjába, ott kellett tartózkodnia egész télen át – ezt a bölcs ítéletet hozták -, hogy semmiféle újabb kópéságot ne követhessen el őkelme.
Azóta alszik – mert mi mást is tehetne? – a medve télen mindig a barlangjában.
Azonban hiába tiltották el a méztől, azért ő bizony mégis szereti, és amikor csak hozzájuthat, nem veti meg még ma sem.
És hacsak teheti: jól a mézes köcsög aljára néz manapság is őkelme.
Vers
Osváth Erzsébet: Minek a medvének bunda?
Minek a medvének bunda?
Hisz a telet átalussza.
Bebújik a barlangjába,
A hidegre fittyet hányva.
Mellette a kicsi bocsa,
Vígan horkol a sarokba.
Álmodik jó édes mézről,
Mackók kedvenc ételéről.
Csámcsog hozzá egy kicsit.
Pedig hát ez nem illik.
Mondóka, ének
Új mondókát tanultunk:
Dirmeg, dörmög a medve,
nincsen neki jó kedve.
Alhatnék, mert hideg van,
jobb most bent a barlangban.
Ismételtük a régebben tanultakat.
A lassú-gyors tempó közti különbséget érzékeltettük tapssal, járással mondókázás közben.
Ismételtük a tavaly tanult mackós dalunkat:
Zenehallgatás
Ezt a két dalt énekeltük a gyerekeknek:
Barkácsolás
Varrtunk:
Macis képet varrtunk körbe, és színeztünk ki.
Macis színezőket színezetünk.
Maci szendvicset reggeliztünk
Maci sütit sütöttünk
Környezetünk
A régi időjósló szokásról beszélgettünk:
- A néphit szerint, ha a medve ezen a napon- február 2-án- meglátja az árnyékát, vagyis napos idő van, elhúzódó télre kell számítani, ha viszont az idő borult, és nincs árnyéka a medvének, már nem kell sokáig várni a tavaszra.
- Megnéztük aznap a Fővárosi állat-és Növénykert élő közvetítését, ahol láthattuk, hogy a medve kibújt, de nem látta meg az árnyékát.
Megnéztük, milyen sokféle medve él a földön:
http://www.farkasnora.hu/medve/fajtai.html
Megnéztük ezeket a videőkat is:
https://24.hu/elet-stilus/2016/11/14/ezektol-a-tancolo-medvektol-garantaltan-jobban-indul-a-het
https://www.youtube.com/watch?v=g1D1UX8Wdqo
https://www.youtube.com/watch?v=ECAC4p-r-NM
Játszottunk medvés játékokat:
Medve vadászat
Nini, itt egy híd! – váltott kézzel ütögetés a combon, mérőre
Menjünk át! – váltott kézzel ütögetés a mellkason keresztbe, mérőre
Átértünk! Menjünk tovább!
Nini, itt egy tó! – ütögetés a combon
Ússzunk át! – úszó mozdulat, mérőre
Átusztunk! menjünk tovább!
Nini, itt egy mocsár! – mérő a combon
Keljünk át!- cuppogás és kézzel jelzed, mintha lépkednél a mocsárba
Átkeltünk! Menjünk tovább!
Nini, itt egy hegy! - mérő a combon
Másszuk meg! – lihegés és kötélmászás utánzása
Nini, itt egy barlang! – mérő a combon
Menjünk be! – lopakodás imitálása
Jaj, fogtam valamit! – mintha elkapnál pl. egy labdát
Hiszen ez egy medve! – kicsit ijedt hanggal
Fussunk el!
Majd az egész mozdulatsort eljátszod gyorsan visszafelé: lopakodás kifelé, lihegés-kötélmászás, cuppogás és mocsarazás, úszás, ütögetés mellkason és elfáradtan megkönnyebbülten: AHHH, MEGMENEKÜLTÜNK!!!
Barlangba be! Barlangból ki!
A medvés mondókát mondva sétáltunk a teremben, a végére érve pedig mindenkinek be kellett bújni a barlangjába - vagyis az asztalok alá.
Ott elénekeltük a dalt, és a dal végén mindenkinek elő kellett bújnia.
Mozgás
Body roll hengerekkel ismerkedtünk.
Egyensúlyozó gyakorlatok
- gurulás hason előre-hátra
- gurulás háton előre-hátra
- terpesz ülés a hengeren, jobbra-balra gurulás
Henger gurítása
- pókjárásban talppal
- négykézláb járva homlokkal
- járás közben váltott lábbal
Mackós fogó játék
Anyanyelvi játék
Robotnyelv: Milyen állatot mondtam csak a magánhangzóival
pl. e-e medve
o-o-i krokodil
o-o-á oroszlán
u-a kutya
Folytatásos mese:
Joel Chandler Harris (feldolgozta Vázsonyi Endre) : Rémusz bácsi meséi
