Anyák napja

Mese

A virágok anyja

Hol volt, hol nem volt, oly igen régen, mint a mesében.... élt egy öreganyó, öreg, magányos. Ha szólhatott, csak a virághoz...Mert senkije sem volt szegénynek, fia, lányai mint rajméhek elszéledtek, magára hagyták.

Élt, éldegélt hát egymagában, feketében járt bánatában. S mert nem volt kivel szót cserélni, egy virágot kezdettbecézni. Maga vetette magját, alig várta kelése napját. S mikor kibújt gyönge hajtása, megszólította, legyen a társa:

Így szólott hozzá :

- Kisvirágom,árvaságomban légy a társam !

A kisvirág hajlott a szóra, szólásra nyílt feslő bimbója. S ez virágnyelven azt jelenti, egy kisvirág is tud szeretni. Értette anyó ezt a nyelvet, s így válaszolt:

- Én is szeretlek.

Minden hajnalban megöntözte, ki ne száradjon puha földje.Óvta hidegtől, széltől, portól- aki szeret, mindenre gondol. Így telt az élet napról napra. Nyárból az őszbe, majd tavaszba. Egyszercsak anyó észrevette, megcsappant a kis virág kedve.Nem hajtott újabb bimbós ágat. Gondolta anyó, talán fáradt.Csak téblábolt ott körülötte, majd aggó szóval megkérdezte:

- Mi bajod van, kincsem, kis virágom? Tán nem volt elég nap a nyáron? Vagy megszomjaztál a tó vizére? Netán harmatban fürdenél-e? Vagy ha pajtásod volna más is?...Elkelne hozzád egy kisvirág is.

A virág bókolt. Anyó látta, hogy kívánságát eltalálta.

Sürgött, forgott, munkába kezdett. és bevetette az egész kertet : a kerítéshez mályvarózsát, had lássák messziről dús virágát. Nefelejcset az út szélére, szegfűt az ágyás közepébe.

Bazsalalikomot illatáért, árvácskát árva sóhajáért.

Volt is gondja, reggel, este a kertet óvta, leste. Jött károgva a tolvaj kánya, tán hogy a kertet megcsodálja?

- Kár volt bevetned kerted, kár, kár, eztán korán kell kelned! Kár! Kár!

Jött a veréb is csiripelve:

- Csak egy magot csípek fel begyembe!

Jött a vakond, és mondta:

- Itten, itt ástam el múlt héten a kincsem!

Elég volt velük szembeszállni,de egy sem tudott kárt csinálni.Seprűt fogott, elűzte őket,a károgó, csirpelő népet,A vakondot is nyakoncsípte,- keresse másutt,hol van a kincse!

Eljött a május. Anyó kertjét a virágok birtokba vették. Csupa illat volt háza tája, aki arra járt, megcsodálta.Nem volt már sem magányos, sem árva, sok sok virág volt anyó társa.

Vers

Osvát Erzsébet: Ha nagy leszek

Ha nagy leszek,

És te kicsi, tiéd lesz a

Babakocsi.

Kiviszlek a

Játszótérre,

Lepkét kergetni

A rétre.

Én dolgozom,

Te majd játszol,

Várat építsz,

Fára mászol.

A boltba is én megyek,

Hozok cukrot,

Kenyeret,

Banánt is,

Mert szereted.

Hazajövök,

Ölbe veszlek,

Úgy szeretlek!

Kovács Barbara: Amit legjobban szeretek

Szeretek hintázni, szeretek rajzolni,
de legjobban szeretek hozzád odabújni.
Szeretem a fagyit, szeretem az epret,
de legjobban szeretem a mosolygó szemedet.
A játszás, a kirándulás, ez mind nagyon jó nekem,
mégis az a legjobb, ha te átölelsz engem!

Mondóka, ének

Este a hegyre felmentem,

ördögöt láttam a fenyvesben.

Nyúlcipőm gyorsan felvettem,

nem maradok vele kettesben.

Ismételtünk:

Ha akarunk fonni, fonni koszorút

Beültettem kiskertemet a tavasszal

Ritmus tapsot gyakoroltuk

Egy rövid motívumot tapsoltam, ők pedig visszatapsolták, közben a ritmus neveket mondva

Pl. tá-tá-titi -tá

Zenehallgatás: