Mese

Az alma meg a kerti manó

(lengyel mese, átdolgozta Sebők Éva)

Hajnalban vadlibák húztak el a kert fölött. Alacsonyan repültek, s hát látták, hogy az almafán egy alma búslakodik árválkodik egyes-egyedül. Teljesen zöld volt.
— Hát te még itt vagy?! — kiáltottak rá. — Nem tudod talán, hogy mögöttünk hószárnyakon közelít a félelmetes, hideg tél? Egy-kettő, bújj a kamrába!
Szegény alma nagyon megrémült, és ijedtében még jobban elzöldült. Mitévő legyen? Hiszen ment volna ő szívesen a kamrában, de nem szedték le, mivel olyan halvány az orcája.
— Szél, szél, lökj le, kérlek, a földre! — könyörgött. A szél jól szemügyre vette az almát.
— Nem vagy még elég piros — dörmögte — , de hát semmi közöm hozzá. Ha úgy kívánod, lelöklek a földre.
Jó nagyot fújt, és megrázta az almafát.
Az alma lepottyant, és hosszan gurult a fűben. Épp arra ment a kerti manó. Pókhálóból volt a zekéje, nagy, kerek szalmakalapot viselt a fején. Megbotlott az almában.
— Hát te mit keresel itt? — kiáltotta. — Nem tudod talán, hogy a vadlibák mögött hószárnyakon közelít a félelmetes, hideg tél? Bármely pillanatban beronthat a kertbe. Gyorsan bújj a kamrába!
— Bújnék én örömest — mondta az alma —, de nem tehetem. Nincs még pír az orcámon, nem akarnak befogadni.
— Hát ezen igazán könnyű segíteni ! — kacagott fel vidáman a kerti manó. — Várj csak egy cseppet!
Száraz fűszálakból fürgén ecsetet kötött, arany napsugarakat olvasztott egy kettétört mákfejbe, jól elkeverte frissen szedett hajnali harmattal, s gyönyörű, kicsattanó pirospozsgásra festette a sápadt alma pufók orcáját.
— Köszönöm, köszönöm! — hálálkodott az alma, és felderült.
Hevert a szép piros alma a fűben. Gyerekek jöttek a kertbe, észrevették, odaszaladtak.
— Nézzétek, milyen gyönyörű alma!
Gyorsan felkapták, vitték a kamrába, szépen beillesztették a többi alma közé, a polcra, s hát egy se volt oly szép, ő volt mind közt a legnagyobb, legkövérebb, legpirosabb, leggyönyörűbb!
Vidáman kuksolt a polcon. Jöhet már a tél!
 
Vers

Aranyosi Ervin: A vándor alma

Ez az alma vándorolna,
ha nem épp egy alma volna.
Süni hátán lovagolva,
süni lábon araszolna.
De a vége nem oly fényes,
mert bizony a süni éhes.
Drága a lovaglás ára,
mert megeszik vacsorára…

Ének, mondóka

-új dalt tanultunk

 Hej a sályi piacon

A játék menete

Az almaárus elõtt, szemben vele guggol egy gyermek, õ az alma. A gyerekek közösen eléneklik a dalt. A végén az árus rámutat az egyik félkörben álló gyerekre, aki az alma mögé lép mint vevõ. 

Vevõ: – Hogy az alma?

Almaárus:

– Egy garas.

Vevõ: – Ki veszi meg?

Az alma ekkor megmondja a mögötte álló vevõ nevét. Új szereplõket választunk.

-ismételtünk régebbi dalokat, mondókákat

- a halk és hangos közti különbséget gyakoroltuk mondókákon, dalokon

Zenehallgatás

Megyen már a hajnalcsillag lefelé- népdal

Barkácsolás

Körmöcske segítségével almát fntunk, közös almafát készítettünk.

Mozgás

Karikával tornáztunk

- átléptünk karikából karikába

- átfutottunk a karikákon

- átugrottunk egyik karikából a másikba

- babzsákkal a kézben elvégeztük ezeket a gyakorlatokat

- babzsákot dobtunk karikákba

Környezetünk

 Almaszüreten voltunk a Domafarm almáskertben

Matematika

Almákon gyakoroltuk a fél és egész fogalmát

Anyanyelvi nevelés

Robotnyelv. Melyik gyümölcsre gondolok?( a-a-=alma; i-a szilva)

Folytatásos mese: Berg Judit: Két kis dinó a középkorban