Mese

Mentovics Éva:A hóemberek karácsonya

Valamikor nagyon régen, amikor még nem voltak autók, buszok, villamosok, és egyéb korunk béli közlekedési eszközök - az emberek lóháton, és lovas kocsin utaztak – akkoriban történt, amit most elmesélek nektek:

December volt. Sötét, terebélyes fellegek úsztak az égen. A szállongó, csillogó pelyhek pedig vastag hótakarót borítottak a tájra.  Napok óta, szinte megállás nélkül havazott. A gyerekek ugyan örültek ennek a hófehér „égi áldásnak”, a felnőtteknek viszont igen sok kellemetlenséget okozott.
Sokkal nehezebb volt a közlekedés, és ilyen hideg időben rengeteg fát el kellet tüzelniük, hogy egy kicsit megmelegedhessenek.
A fiatalok viszont kifejezetten élvezték. A hidegtől kipirosodott az orcájuk, kesztyűjük átázott, de ez cseppet sem érdekelte őket.
Szinte naphosszat a hóban viháncoltak. Csúszkáltak, szánkóztak, hóembert építettek, és önfeledten hógolyóztak. Olyan ház szinte nem is akadt, ahol ne állt volna az udvarban legalább egy hóember. Így teltek a téli napok.
Egy napon aztán favágók járták be a környékbeli fenyves erdőket, és sorra vagdosták ki a kisebb – nagyobb fenyőfákat. Lovas kocsikra tették, és elszállították őket. Az erdei tündérek nem győztek rajta csodálkozni.
- Vajon hova viszik ezeket a szép, sudár fenyőfákat? - kérdezgették egymástól. Ám választ egyikük sem tudott rá adni.
Lille, az egyik csintalan kis tündérke el is határozta, hogy utánajár ennek a rejtélyes dolognak. Egyik nap nagy titokban beosont a közeli faluba, mivel sejtette, hogy valahol ott kell keresnie a megoldást.
Sötét volt. A kanyargós kis utcákban a gázlámpások fényétől megnyúltak a fák, bokrok, kerítések árnyai. Senki sem járt kint, csak az északi szél száguldozott fel - alá, kisebb - nagyobb hóbuckákba fújva a frissen hullott havat. A kis tündérlány álmélkodva figyelte, amint a hópelyhek vidám táncot lejtenek a lámpások fényében. Ezt megunva pedig kíváncsian kandikált be a házak ablakain.
Szeme – szája tátva maradt attól, amit ott látott. A szobákban ünneplő ruhába öltözött gyerekek, és felnőttek álltak körül egy fenyőfát, amire rá sem lehetett ismerni…
A sudár fenyő teli volt aggatva mindenféle csillogó-villogó dísszel.
A csúcsán egy aranyszínű csillag ragyogott, az ágai végén pedig számtalan gyertya lángja járta tüzes táncát. Mindenki áhítattal állta körbe, miközben szebbnél szebb dalokat énekeltek. Az arcuk pedig láthatóan sugárzott a boldogságtól. Lille következő pillantása udvarokon búslakodó hóemberekre esett. Nagyon szomorúnak tűnt mindegyik.
- Miért lógatjátok ennyire az orrotokat? – tudakolta tőlük a kis tündérlány.
- Ne is kérdezd! A mai napig még szerettek bennünket a gyerekek. Egész nap itt ugráltak, nevetgéltek, játszadoztak körülöttünk. Olyan jó volt nézni őket… Ma pedig ránk sem hederítettek. Azt mondták, hogy ma karácsony van, és valamilyen karácsonyfát, és ajándékokat emlegettek. Mindegyikük nagyon izgatott volt, és egész nap bent kuksoltak a házakban. Mi pedig itt ácsorgunk, és szörnyen unatkozunk.
- Szegénykéim! – szólt sajnálkozva a kis tündérlány. - Majd kitalálok valamit! Hamarosan visszajövök hozzátok. - azzal felreppent, és elszállt az erdő felé.
A hóembereknek nem is kellett sokáig várakozni. Rövid idő múlva apró szárnyak suhogására lettek figyelmesek. Egy - egy kis tündér reppent mindegyik hóember fölé, majd valamilyen csillogó port szórtak rájuk…
Ők pedig mintegy varázsütésre a levegőbe emelkedtek.
Először csak a föld felett egy arasznyival lebegtek, majd egyre feljebb és feljebb emelkedtek. Végül pedig a házak fölé libbenve szállni kezdtek a falu szélén elterülő fenyves erdő felé. Már a magasból felfedezték, hogy az erdő közepén, egy kis tisztáson csodálatos fények csillognak.
Valamilyen csalogató, varázslatos muzsika hangja szállt feléjük.
- Megérkeztünk! – szólt Lille, majd varázspálcájával a hóemberek felé suhintott. Erre ők lassan, óvatosan leereszkedtek a hóba.
A tisztás közepén egy hatalmas fenyőfa állt. Minden ágán szikrázóan csillogó, tarka díszek pompáztak, és a csúcsán egy aranyszínű csillag fénylett. Az aláhulló hópelyhek pedig úgy tündököltek a Telihold fényében, mint megannyi aprócska gyémánt.
Kicsit távolabb egy hatalmas asztal állt, rajta finomabbnál finomabb ínycsiklandozó nyalánkságokkal.
Volt ott minden, amit egy hóember megkívánhat: jégsütemény, hó-torta, jégkrém, fagylalt, jeges tea, jeges kávé…
- Boldog karácsonyt kedves hóemberek! – mondták a tündérek kedves, csengő hangon. A hóemberek a meghatottságtól szinte szóhoz sem jutottak. A tündérekkel együtt körbeállták a karácsonyfát, miközben szüntelenül szólt valahonnan az a varázslatos zene.
Később még táncra is perdültek. Pihenésképpen pedig végigkóstolták az összes finomságot. Egészen hajnalig tartott a vigalom.
Pirkadatkor pedig úgy, ahogyan jöttek, visszaszálltak a házak udvaraiba…
A tündérek azóta egy közeli erdőben minden karácsonykor megrendezik a hóemberek karácsonyát.
Ha ébren vagy karácsony éjszakáján, és nem látod az udvarban a kedves hóemberedet, ne aggódj! Ő is elment karácsonyozni.
Hajnalra biztosan visszajön.

Vers

Tóthárpád Ferenc: Három királyok éneke

 – Adjon Isten békét!
Csillag után jöttünk,
holdsugaras éjen
ezüstben fürödtünk.
 
– Gyalogszerrel, által
hetedhét határon
elkísért az úton:
két király barátom.
 
– De ugye jó helyre
vetett a sors minket?
Itt lakik-e József,
Mária s a kisded?
 
– Hadd köszöntsük szépen,
ahogy az illendő,
s továbbállunk úgy is,
mint az óesztendő.
 
– Köpönyegünk alatt 
tömjén, no meg mirha,
aranyat is hoztunk,
tele a tarisznya.
 
Jászol mellett örvend,
hódol három király,
ezen a szent napon
megbékél a világ.

Devecsery László: Karácsonyi pillangók

Karácsonyi kismadár
üldögél az ágon;
karácsonyi muzsika:
szél zenél a fákon.
 
Könnyed röptű hópihék
pillangóként szállnak,
ünnepváró pásztorok
köszönteni járnak.
 
Közeleg az este is:
hótiszta az álom;
angyal szavú szózatod
igaz szívvel várom.

Vers hallgatás 

József Attila: Betlehemi királyok

Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta - biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts, édes Istenem!Istenfia, jónapot, jónapot!

Nem vagyunk mi vén papok.
ůgy hallottuk, megszülettél,
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.

Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
aki szerecseny király.

Irul-pirul Mária, Mária,
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!

 Mondóka, ének

Új dalokat tanultunk

Gryllus Vilmos: szálljatok le, szálljatok le

Szálljatok le, szálljatok le
karácsonyi angyalok!
Zörgessetek máma este
minden piciny ablakot!
Palotába és kunyhóba
nagy örömet vigyetek,
Boldogságos ünnepet.

Ó gyönyörűszép

Ó, gyönyörüszép, titokzatos éj!

Ég szemű gyermek, csöpp rózsalevél.

Kisdedként az édes Úr

Jászolában megsimul

Szent Karácsony éjjel!

Midőn a szűz

Midőn a szűz bepólyálja gyermekét, gyermekét,

örömében így kezdi el énekét, énekét.

Aludj, aludj, gyönyörűségem

csúj, csúj, csúj, bú búj, búj

Méhem drága szent gyümölcse

búj, búj, búj, búj, búj ,búj.

Csúj, csúj, csúj, búj, búj búj,

méhem drága szent gyümölcse,

csúj, csúj, csúj, búj, búj, búj

Karácsonynak éjszakáján

Karácsonynak éjszakáján,
Jézus születése napján,
Örüljetek, örvendjetek,
A kis Jézus megszületett.

 Jézus ágyán nincsen paplan,
jaj, de fázik az ártatlan,
hogy is lehetne bundája,
elveszett a báránykája.

Szűz Mária várja, várja
Aludjon el Jézuskája
Átöleli két karjával
Melengeti szép ajkával.

Barkácsolás

Karácsonyfát fűztünk gyóngyből

Hóbaglyot készítettün tobozból és vattából

Óriás színezőt készítettünk

(Köszönet érte Sárosdi Virágnak)

A gyerekek kettesével színeztek ki egy-egy lapot.

Mézeskalács házikót készítettünk

3D  és csipkeszurka képeslapot készítettünk

Mozgás

Labdával tornáztunk

- dobás

- elkapás

- páros gyakorlatok: gurítás, dobás egymásnak

- padon labda előre -és hátra adás egy sorban ülve fej felett, oldalt

- kidobós játék

Környezetünk

Karácsony

Beszélgettünk az ünnepek jelentőségéről

Beszélgettünk a karácsonyról

Beszélgettünk az ajándékozás öröméról, a családi együttlét öröméről 

Séta közben megnéztük a Betlehemet óvodánk közelében, lesétáltunk a Batthyány térre, ahol megnéztük a feldíszített karácsonyfát.

Mézeskalácsot sütöttünk- karácsonyi hagyományok

Matematika

Hosszúságmérés- régen és ma

 (folytatásos mesénkben volt szó az araszról)

 Megnéztük, mi az arasz

- megnéztük, egyforma-e mindenkié:

  festékpötty segítéségével: mindenki a hüvelyk és kisujját

   festékbe mártva papírra nyomdázta a saját araszát

- megbecsültük, kié nagyobb, kié kisebb

- könnyű vagy nehéz volt megbecsülni? Miért?

(kicsi a különbség, ezért nehéz)

- hogyan tudnánk biztosan megmondani? ( megmérjük vonalzóval)

- melyikkel egyszerűbb mérni?

A gyerekek megnézték otthon a szüleik araszát is.

Megnéztük a láb mérést is.

- adott helyról a szőnyegig ki hány tyúklépéssel jut előre

 Anyanyelvi nevelés

Szógyűjtés:

karácsony

Mondatbefejezések:

Reggel, mikor az óvodába jöttem….

Nagyon hideg volt, ezért…..

Folytatásos mese: Bartos Erika: Csodasakk

                                 Jill Tomlinson: A tyúk ,aki soha nem adta fel