Hajnalban vadlibák húztak el a kert fölött. Alacsonyan repültek, s hát látták, hogy az almafán egy alma búslakodik árválkodik egyes-egyedül. Teljesen zöld volt. — Hát te még itt vagy?! — kiáltottak rá. — Nem tudod talán, hogy mögöttünk hószárnyakon közelít a félelmetes, hideg tél? Egy-kettő, bújj a kamrába! Szegény alma nagyon megrémült, és ijedtében még jobban elzöldült. Mitévő legyen? Hiszen ment volna ő szívesen a kamrában, de nem szedték le, mivel olyan halvány az orcája. — Szél, szél, lökj le, kérlek, a földre! — könyörgött. A szél jól szemügyre vette az almát. — Nem vagy még elég piros — dörmögte — , de hát semmi közöm hozzá. Ha úgy kívánod, lelöklek a földre. Jó nagyot fújt, és megrázta az almafát. Az alma lepottyant, és hosszan gurult a fűben. Épp arra ment a kerti manó. Pókhálóból volt a zekéje, nagy, kerek szalmakalapot viselt a fején. Megbotlott az almában. — Hát te mit keresel itt? — kiáltotta. — Nem tudod talán, hogy a vadlibák mögött hószárnyakon közelít a félelmetes, hideg tél? Bármely pillanatban beronthat a kertbe. Gyorsan bújj a kamrába! — Bújnék én örömest — mondta az alma —, de nem tehetem. Nincs még pír az orcámon, nem akarnak befogadni. — Hát ezen igazán könnyű segíteni ! — kacagott fel vidáman a kerti manó. — Várj csak egy cseppet! Száraz fűszálakból fürgén ecsetet kötött, arany napsugarakat olvasztott egy kettétört mákfejbe, jól elkeverte frissen szedett hajnali harmattal, s gyönyörű, kicsattanó pirospozsgásra festette a sápadt alma pufók orcáját. — Köszönöm, köszönöm! — hálálkodott az alma, és felderült. Hevert a szép piros alma a fűben. Gyerekek jöttek a kertbe, észrevették, odaszaladtak. — Nézzétek, milyen gyönyörű alma! Gyorsan felkapták, vitték a kamrába, szépen beillesztették a többi alma közé, a polcra, s hát egy se volt oly szép, ő volt mind közt a legnagyobb, legkövérebb, legpirosabb, leggyönyörűbb! Vidáman kuksolt a polcon. Jöhet már a tél!
Vers
Aranyosi Ervin: A vándor alma
Ez az alma vándorolna, ha nem épp egy alma volna. Süni hátán lovagolva, süni lábon araszolna. De a vége nem oly fényes, mert bizony a süni éhes. Drága a lovaglás ára, mert megeszik vacsorára…
Ének, mondóka
-új dalt tanultunk
Hej a sályi piacon
A játék menete
Az almaárus elõtt, szemben vele guggol egy gyermek, õ az alma. A gyerekek közösen eléneklik a dalt. A végén az árus rámutat az egyik félkörben álló gyerekre, aki az alma mögé lép mint vevõ.
Vevõ: – Hogy az alma?
Almaárus:
– Egy garas.
Vevõ: – Ki veszi meg?
Az alma ekkor megmondja a mögötte álló vevõ nevét. Új szereplõket választunk.
-ismételtünk régebbi dalokat, mondókákat
- a halk és hangos közti különbséget gyakoroltuk mondókákon, dalokon
Zenehallgatás
Megyen már a hajnalcsillag lefelé- népdal
Barkácsolás
Körmöcske segítségével almát fntunk, közös almafát készítettünk.
Mozgás
Karikával tornáztunk
- átléptünk karikából karikába
- átfutottunk a karikákon
- átugrottunk egyik karikából a másikba
- babzsákkal a kézben elvégeztük ezeket a gyakorlatokat
- babzsákot dobtunk karikákba
Környezetünk
Almaszüreten voltunk a Domafarm almáskertben
Matematika
Almákon gyakoroltuk a fél és egész fogalmát
Anyanyelvi nevelés
Robotnyelv. Melyik gyümölcsre gondolok?( a-a-=alma; i-a szilva)
Folytatásos mese: Berg Judit: Két kis dinó a középkorban
Szepesi Zsuzsanna: A két császárfa meséje (ismétlés)
Volt egyszer régen, kéklő hegyek hűs völgyében egy takaros faiskola. Gondos gazda nevelgette benne a különleges csemetéket. Ebben a faiskolában növekedett két kis magonc, akik a messzi távolból kerültek ide. A gazda fedezte fel őket kalandozása során, s elhozta saját földjére. Gondolta, hátha ott is megerendek, családot alapítanak. A két kis magonc szépen fejlődött, már sejteni lehetett, milyen sudár és dús lombú fává is fognak ők felnőni. Különlegesen szép és érdekes formájú leveleik elismerésre késztették a faiskola többi lakóját is. Ők meg nagyon ragaszkodtak egymáshoz, hiszen senkit nem ismertek ezen a vidéken. Együtt hajladoztak a szélben, együtt fürdtek a langyos esőben, s együtt hullatták le még kevéske lombjukat, mikor lejött az ősz. Egymás gyökerét átkarolva pihenték át a telet, és elhatározták, soha el nem hagyják egymást. Vidáman szálltak felettük az évek, s ők észre sem vették, de kiültetésre kész csemetévé értek.
Éppen arra járt a hegy túloldalán lakó erdész, akinek nagyon megtetszett a két különleges fácska. Magával is vitte és elültette őket az erdészlak melletti tavacska partjára. Egyiket a déli, másikat a nyugati oldalra, s kíváncsian leste, fejlődnek-e új szerzeményei. Sokáig azt hitte, nem eredtek meg a csemeték, mivel semmi virulást, növekedést nem tapasztalt rajtuk. Honnan is sejthette volna, mekkora bánatot okozott nekik azzal, hogy elválasztotta őket. Hanem aztán egy fülemülecsalád jó nagy rokonsággal a kicsi fák lombjába költözött. Fészket raktak, vidám csicsergésük felverte a tópart csendjét. Míg szorgalmasan látogatta egymást a rokonság, hozták-vitték a híreket a két szomorú császárfa között. Mert kiderült ám, hogy a messzi földről érkezett magoncok egy kínai császárfa sarjai. S most, hogy ilyen vidám élet folyt köröttük, elhatározták, addig nőnek ők, míg újra össze nem ér a koronájuk. Az erdész örömmel figyelte, miként nő, terebélyesedik a két fa. Azok egyszercsak virágot is bontottak. Ilyen csodás színpompát még nem látott az a vidék! A messzire viruló, illatos kelyhű virágok méhek raját csalogatták oda. A szorgos méhek meg bódultan gyűjtötték róluk az édes nektárt. Még a fű is jobb kedvre derült a fák alatt. Olyan bársonyos puha szőnyeget terített szét a tavacska partján, hogy kirándulók sokaságát csábította a két fa árnyékába megpihenni. Jöttek is azok családostul, hiszen híre ment, milyen csodás az az erdei pihenőhely. Apró gyerekek tipegtek a két fa körül, a nagyobbak meg kergetőztek. Felnőttek kacaja szállt a két sudár fa lombja közé. A tizedik boldog nyár után a két fa észrevette, hogy szétküldött magjaik sorra bújnak elő a tavacskát ölelő hegy oldalában. Annyira megörültek, hogy még jobban igyekeztek, növekedtek. Addig nyújtózkodtak, míg a kis tó tükre fölött végre összeért a koronájuk. Boldogan ölelték meg egymást, s most már együtt gyönyörködtek a cseperedő magoncok sokaságában. Így történt, hogy a hegy oldala benépesült, s ma már gyönyörű császárfaerdő borítja, és madarak sokaságának ad otthont a fák dús lombú koronája. A két öreg meg összebújva őrzi egymást a tó partján. Sok-sok kiránduló pihen meg alattuk, s gyönyörködik bennük, leheveredve a bársonyos fűre. A csendes gyönyörködés során olykor-olykor úgy érzik, mintha halk kacagás hallana a fák lombjai közül.
Vers
Ismételtünk- a gyerekek ezt a verset választották arra, hogy köszöntsük a nagyokat.
Osvát Erzsébet: A bíbic meg a gilice
Búsan biceg a bíbic, éhes is, meg szomjas is. Fáj a lába, fáj a szárnya, felsebezte nádba, sásba. Csakhamar egy gilice rábukkant a bíbicre. Megetette, megitatta, beteg lábát borogatta. Megtudta, hogy nincsen apja – tüstént fiává fogadta.
Mondóka, ének
Ismételtünk- a gyerekek köszöntésül ezt a dalt választották:
Beültettem kiskertemet a tavasszal
Mondókákat ismételtünk szoborjátékkal kombinálva:
Amíg mondtuk a mondókát, vagy verset, vagy énekeltünk, a szőnyegen sétáltunk, szaladtunk.
A végén szoborrá kellett merevedni.
Mindenki választott 1-1 mondókát, dalt, vagy verset az eddig tanultak közül.
(Eheti folytatásos mesénkben éppen a szobrokról volt szó.)
Reggel eső volt, szél fújt. A magas fenyők összevissza hajladoztak, s recsegve-ropogva ütődtek össze száraz ágaik. Az erdőben félhomály volt, s bokáig érő hideg víz fodrozódott a fű között. Verát és Palit nem engedték el sétálni. Egész nap a szobában ültek és unatkoztak. Egyszer csak hallják az ereszről: gur-gur-gur . . . Kihajoltak az ablakon, felnéztek a háztetőre, hát az ereszen ott látnak egy hófehér galambot. Ügy látszik, elmaradt a többitől, megázott, s a rossz idő elől behúzódott az eresz alá. Szépséges szép, hófehér galamb volt, a lábán patyolat nadrág, szeme udvara rózsaszínű, mint a korall. Csak járkált fel-alá az ereszen, fejét fürgén forgatta, nedves tollát tisztogatta, s közben így beszélgetett magában: — Gur-gur-gur!... Vera és Pali nagyon megörült a galambnak. Elkezdték szólongatni: — Tubi! Szépséges tubika! Gyere be hozzánk a szobába! Mézes búzát adunk neked! A galamb udvariasan válaszolt: — Gur-gur-gur ... De nem mozdult az ereszről, talán félt a gyerekektől. Az eső szaporábban esett: villámlott, dörgött az ég. Bejött anyuka, becsukta az ablakot, s azt mondta a gyerekeknek: — Egyétek meg az aludttejet, s aztán feküdjetek le! — Anyuka — szólt Vera — szeretnénk egy kicsit játszani a galambocskával. De anyuka így szólt: — Már későre jár az idő. Aludnotok kell. És hadd aludjak a galambocska is! De holnap korábban keltek, s ha jó Idő lesz, egész nap játszhattok vele! — Holnap bepólyázom! — mondta Vera. — Én befogom a kocsiba! — mondta Pali. — Én megfürdetem! — mondta Vera. — Én írni tanítom! — mondta Pali. S ki tudja, még mi mindent nem fogadtak volna, ha anyuka be nem jön, s nem szól: — Most már elég legyen! Tüstént aludjatok! Vera és Pali erre már csakugyan befordult a falnak, s megpróbált minél gyorsabban elaludni, hogy hamarabb legyen reggel... Reggel korán ébredtek. Már nem esett, s a szél sem fújt. A fenyőfák sem hajladoztak. Az erdőben vígan bujkált a napsugár, s a füvön ragyogott a harmat. Vera és Pali gyorsan felöltözött, megmosdott. Aztán futottak az ablakhoz, kinyitották, kihajoltak. De a galamb már nem volt ott az ereszen. Kifutottak a kertbe, keresték, kutatták, de sehol sem találták. — Hát ti mit kerestek? — kérdezte apa az ablakból. — Azt a szépséges szép, fehér galambot! Itt járkált tegnap az ereszen. — Fehér volt? Fehér nadrágos? Piros szemű? — kérdezte apu. — Az, az, pirosszemű! — mondta Vera. — Pirosszemű! — ismételte Pali is majdnem pityeregve. — Láttam biz én, meg is etettem kenyérmorzsával — mondta apa. — Itt volt még az előbb. Megreggelizett, s aztán elrepült. — Hová? — Arra a fenyőkön túl. Gondolom, haza... — Tudtam, tudtam, hogy ez lesz a vége — görbült sírásra Vera szája. Még Pali is majdnem sírva fakadt. Lehajtotta fejét, s csak nézett, nézett a lába elé. Aztán hirtelen felkiáltott: -— Vera, mi ez? A földön egymás mellett két fehér tollacska feküdt, mint két hópehely. — Ezt a mi turbékoló tubikánk hagyta itt — szólt Vera. — Az egyiket nekem, a másikat neked. S az egyik tollacskát Pali tette zsebre, a másikat meg Vera.
Vers
Veress Miklós: Színes rajzok-részlet
Itt a fejed, itt a szád,
Rajzolok egy apukát
Egyedül, magam.
Keze is van,
lába is van,
három haja van!
Két láb nem elég,
kellene még.
Bárhová mégy,
jó, ha van láb
arra négy.
De az apu folyton szalad,
kell láb neki hat.
Ez kell neki,
bí- bá- bú,
legyen apu százlábú!
Az én Apukám a legjobb a világon, Legyen sokat velünk, én csak azt kívánom, Kedves s szeret engem, tudom én ezt nagyon, Szeretettel köszöntöm Őt e szép ünnepnapon!
Mondóka,ének
Ismételtünk dalokat:
- Ha akarunk fonni, fonni koszorút
- Beültettem kiskertemet
- Erdő, erdő gilice
Gyakoroltuk az egyenletes lüktetést
- társunk lábán, kezén
Zenehallgatás:
Chopin: Tavaszi keringő
Csajkovszkij: Virágok keringője
Népdal:
Tavaszi szél vizet áraszt
Barkácsolás
Ceruzatartót készítettünk az apukáknak dekopázs technikával.
Autós képet készítettünk tépéses technikával.
Mozgás
Mezítlábas akadálypálya:
trambulinon ugrálás
asztal alatt bújás, szék tetején járás
Gyakorlatok tornabottal:
járás botok fölött előre-hátra
páros szökdelések
szökdelés cikk-cakkban
futás bottal párosával: egy bottal, két bottal
Környezetünk
Beszélgetés a családról, az ünnepek jelentőségéről.
Miért jó, ha vannak ünnepnapok az életünkben?
Miért köszöntjük fel az apukákat, anyukákat?
Miért jó ajándékot adni?
A saját magunk készítette ajándékok öröme.
Séta a Széll kapu parkba.
Zöldellő fák, virágok megfigyelése.
Matematika
Számlálás ötös számkörben.
Az 5 bontása. (3-2; 4-1;1-1-1-1-1-1;2-2-1)
A testünkön miből van 5?
Páros vagy páratlan az 5?
Anyanyelvi nevelés
Ismert mondókákból, versekből egy-egy szót kiemeltem.
„Melyik mondókára/versre ismertek rá?”
Folytatásos mese: Berg Judit: Két kis dínó a zsírkréta korban
Saláta Sára elment a vásárba bidres-bodros, fidres-fodros zöld selyem szoknyába.
Vele ment, vele ment zámolyi szekéren Retek Peti, Répa Rozi, Cékla Cilikével,
Uborka Borka meg a Bálint Alma, Kukorica Katica, Petrezselyem Panna
Hogy odaértek, le is telepedtek,
jó Burgonya Boldizsárnak jónapot köszöntek.
Agárdi szekéren most döcög be éppen Zöld pocakos Dinnye bácsi a háza népével.
Kel Kelemen, Sóska Jóska, Paraj Pál is ott van,
Körte urfik mosolyognak katonás sorokban.
Paradicsom Piroskát Tök Tóni kíséri, itt jön Borsó Bözske és Paszternák Trézsi.
Szilva Száli kék ruhában, Birs Biri sárgában kínálkozik egyre-másra a hetivásárba.
Velük a sok kofa néni, a szíves szót ingyen méri: – Jó napot! – Jó napot – – Komámasszony mit hozott? – Répát, babot, tökön, lencsét… – Adjon Isten jó szerencsét… – Adjon Isten magának is minden jót: ezüstpénzes, aranypénzes vásárlót!
Egy nagysága itt jön már is, zsebében a bugyelláris: – Kofa néni, megveszem a portékáját, De csak akkor, ha nem tartja ki az árát! – Ó, galambom, dehogy drága… Egy fillérért pengő ára! Van itt mindenféle jó, uri konyhára való!
Főzelékek kínálkoznak, Friss gyümölcsök mosolyognak: – Engem vegyen, ténsasszony! – Mibelőlünk válasszon! Zöldségek is egyre hívják: – Töltse meg a kosárkáját!
Csak az egy Saláta Sára dinnyeg-dünnyög egymagába. Erre fordul, arra fordul, a vevőre zordan mordul:
– Ejnye kérem, de goromba! Összegyűri, összenyomja Fidres-fodros szép ruhámat dudos selyem szoknyácskámat!
– Adta kényes portékája, begyeskedő salátája! Lám, az orrát de felvágja… Hadd hallom hát, mi az ára?
– Hallja lelkem ténsasszony nézzen szét a piacon, Nincs szebb, mint Saláta Sára Pengő az utolsó ára;
– Hahaha! Hahaha! No, ez aztán megadja! Egy pengős saláta? Öregapám se látta!
– Nevessetek, bánom is én, fittyet hányok rája:
Majd megadja az egy pengőt a király szakácsa!
– Hahaha! Hahaha! Ó, te balga Sára Lesheted hogy érted jöjjön a király szakácsa!
Estig itt ülhetsz magad a vásárba… Egy pengőt – hahaha – ki ad salátára?!
Pereg a szó, peng a pénz a hetivásáron minden zöldség elkelt már ilyen-olyan áron Elvitték a burgonyát, almát, babot, céklát Zöld uborkát, sárga borsót, gyönge kerékrépát. Kukorica Katicát nagy szekérre rakták, Dinnye Danit Debrecenbe azután szállították
Elkel a jó Kel Kelemen öt fillérét párba, Tök Tóninak, Paraj Pálnak is akadt gazdája. Birs Birikét, Szilva Szálit a bíróné kérte, méltóságok alkudoztak Retek Petikére.
Barack Bercit egy szakács nagy pénzen kereste, Murok Miskáét, Mák Mariskát autón vitték Pestre. Paradicsom Piroskát vékaszámra hordták… A piacot egy-kettőre kitakarították.
Ténsasszonkám, szép nagysága, tegyen be a kosarába! Vigyenek el, jó emberek, akár ingyen is elmegyek… Nem bánom már, akárhova: nagy konyhába, kis kunyhóba, ecetbe vagy olajba, berántva vagy habarva, vagy akár egy rongyos zsákba kis kacsáknak vacsorára!
De hiába kínálkozik, egy vevő sem találkozik: – Nem kellesz te kényes Sára, se délre, se vacsorára pengőért se, fillérért se, még egy lyukas garasért se!
Késő van már, délre jár már, fogy a nép a piacon, bevásárolt már Julcsa, Borcsa, ifiasszony, kisasszony.
Minden elkelt illő árba, ki egyenkint, ki meg párba. …Csak ki maradt ott magába fidres-fodros zöld szoknyába? A Saláta Sára!
Bezzeg, most már szánná-bánná, a fejét is falba vágná… Kínálkozik, de hiába: hoppon maradt finnyás Sára
– Jajjajjaj, de bolond volta, hogy az orrom úgy fennhordtam! Nem kellek már senkinek se, itt maradtam szégyenszemre.
No, mi baj van? Ej, gyerekek, talán csak nem pityeregtek?! Ne fájjon a szívecskétek: Jó vége lesz a mesének! Szemétdombon hervad Sára búbánatos árvaságba; búbánatát Isten látja, amit vétett, megbocsátja.
– Istenem, de szép az élet – Karocskáit nyújtja égre: kivirágzik örömébe! Ága-bog, száz virága magot érlel forró nyárba. Magocskáit szerteszórja, ki is keltek kakukkszóra.
Sára mama nevet, örül! Száz gyermeke körös-körül: harmatlepte, madárlátta száz ki fodros zöld saláta. Marcsa, Miska hogy meglátta, kis kertjébe palántálta, szépre nagyra felnevelte a piacra ki is vitte
Mind el is kelt illő árba fehérvári nagy vásárba: nénik bácsik mind megvették. Gyűlt a sok pénz csengő-pengő, sok fillérből lett a pengő… Száz fillérért száz saláta mégis pengő lett az ára!
Vers
Osvát Erzsébet: A bíbic meg a gilice
Búsan biceg a bíbic, éhes is, meg szomjas is. Fáj a lába, fáj a szárnya, felsebezte nádba, sásba. Csakhamar egy gilice rábukkant a bíbicre. Megetette, megitatta, beteg lábát borogatta. Megtudta, hogy nincsen apja – tüstént fiává fogadta.
Mondóka, ének
Új dalt tanultunk
Erdő, erdő, gilice! Hallod-e Te picike? Mondd meg édes nevedet! Hogyan hÍvnak Tégedet?
Hol volt, hol nem volt, oly igen régen, mint a mesében.... élt egy öreganyó, öreg, magányos. Ha szólhatott, csak a virághoz...Mert senkije sem volt szegénynek, fia, lányai mint rajméhek elszéledtek, magára hagyták.
Élt, éldegélt hát egymagában, feketében járt bánatában. S mert nem volt kivel szót cserélni, egy virágot kezdettbecézni. Maga vetette magját, alig várta kelése napját. S mikor kibújt gyönge hajtása, megszólította, legyen a társa:
Így szólott hozzá :
- Kisvirágom,árvaságomban légy a társam !
A kisvirág hajlott a szóra, szólásra nyílt feslő bimbója. S ez virágnyelven azt jelenti, egy kisvirág is tud szeretni. Értette anyó ezt a nyelvet, s így válaszolt:
- Én is szeretlek.
Minden hajnalban megöntözte, ki ne száradjon puha földje.Óvta hidegtől, széltől, portól- aki szeret, mindenre gondol. Így telt az élet napról napra. Nyárból az őszbe, majd tavaszba. Egyszercsak anyó észrevette, megcsappant a kis virág kedve.Nem hajtott újabb bimbós ágat. Gondolta anyó, talán fáradt.Csak téblábolt ott körülötte, majd aggó szóval megkérdezte:
- Mi bajod van, kincsem, kis virágom? Tán nem volt elég nap a nyáron? Vagy megszomjaztál a tó vizére? Netán harmatban fürdenél-e? Vagy ha pajtásod volna más is?...Elkelne hozzád egy kisvirág is.
A virág bókolt. Anyó látta, hogy kívánságát eltalálta.
Sürgött, forgott, munkába kezdett. és bevetette az egész kertet : a kerítéshez mályvarózsát, had lássák messziről dús virágát. Nefelejcset az út szélére, szegfűt az ágyás közepébe.
Volt is gondja, reggel, este a kertet óvta, leste. Jött károgva a tolvaj kánya, tán hogy a kertet megcsodálja?
- Kár volt bevetned kerted, kár, kár, eztán korán kell kelned! Kár! Kár!
Jött a veréb is csiripelve:
- Csak egy magot csípek fel begyembe!
Jött a vakond, és mondta:
- Itten, itt ástam el múlt héten a kincsem!
Elég volt velük szembeszállni,de egy sem tudott kárt csinálni.Seprűt fogott, elűzte őket,a károgó, csirpelő népet,A vakondot is nyakoncsípte,- keresse másutt,hol van a kincse!
Eljött a május. Anyó kertjét a virágok birtokba vették. Csupa illat volt háza tája, aki arra járt, megcsodálta.Nem volt már sem magányos, sem árva, sok sok virág volt anyó társa.
Vers
Osvát Erzsébet: Ha nagy leszek
Ha nagy leszek,
És te kicsi, tiéd lesz a
Babakocsi.
Kiviszlek a
Játszótérre,
Lepkét kergetni
A rétre.
Én dolgozom,
Te majd játszol,
Várat építsz,
Fára mászol.
A boltba is én megyek,
Hozok cukrot,
Kenyeret,
Banánt is,
Mert szereted.
Hazajövök,
Ölbe veszlek,
Úgy szeretlek!
Úgy szeretlek!
Kovács Barbara: Amit legjobban szeretek
Szeretek hintázni, szeretek rajzolni, de legjobban szeretek hozzád odabújni. Szeretem a fagyit, szeretem az epret, de legjobban szeretem a mosolygó szemedet. A játszás, a kirándulás, ez mind nagyon jó nekem, mégis az a legjobb, ha te átölelsz engem!
Mondóka, ének
Este a hegyre felmentem,
ördögöt láttam a fenyvesben.
Nyúlcipőm gyorsan felvettem,
nem maradok vele kettesben.
Ismételtünk:
Ha akarunk fonni, fonni koszorút
Beültettem kiskertemet a tavasszal
Ritmus tapsot gyakoroltuk
Egy rövid motívumot tapsoltam, ők pedig visszatapsolták, közben a ritmus neveket mondva
Pl. tá-tá-titi -tá
Zenehallgatás:
Brahms :1. 2. és 5. Magyar tánc
Népdal:
Megyen már a hajnalcsillag lefelé
Barkácsolás
- Virágok festése fekete alapra temperával, különféle nyomdázási technikákkal.
- Koszorú fonás gyűrt papírból
Mozgás
torna a teraszon
- szökdelések páros lábon
- nyuszi ugrás
- pók járás
- rák járás
- szökdelések kézen fogva
- szökdelések oldalirányba
Anyanyelvi nevelés
Mondatbefejezések
- mit tud csinálni a cica?
- mit tud csinálni a kutya?
- mit tud csinálni egy óvodás?
Matematika
Hosszabb, rövidebb, ugyan olyan hosszú- virágfestés közben.
Környezetünk
Séta a Mechwart Ligetben
Tavaszi fák és virágok megfigyelése
Andi néni képei
Folytatásos mese:
Joel Chandler Harris (feldolgozta Vázsonyi Endre) : Rémusz bácsi meséi
„Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?”
2021. Az év....
Az idei év kiválasztottjai
ÁLLATOK
Az év madara
Cigánycsuk
A mezei verébnél valamivel apróbb cigánycsuk (Saxicola rubicola) hazai állománya 54%-kal csökkent az elmúlt 21 évben. Sík- és dombvidékeken, fákkal, cserjékkel tarkított nyílt élőhelyeken, agrárföldeken, parlagokon, csatornapartokon, gyümölcsösökben fordul elő. A nászruhás hím feje, torka és háta fekete, begye és melle rozsdavörös, széles nyakfoltja, keskeny szárnycsíkja és farkcsíkja fehér. Évente kétszer költ, április és augusztus között. A sekély fészket a tojó kaparja ki a talajon, a sűrű növényzet takarásában. A fiókákat mindkét szülő eteti. Igazi vártamadár: kimagasló pontokról lesi rovarokból, pókokból hernyókból álló zsákmányát. Innen messzire hallható madárkák jellegzetes csuk-csuk jelző- és riasztóhangjuk, ami magyar nevükben is megjelenik. Vonuló énekesmadár, a telet a mediterráneumban, Észak-Afrikában tölti, de egyes példányok áttelelhetnek. Telelőhelyéről legtöbbször már március elején visszatérnek első példányai. Magyarországon védett madár, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.
Az év hala
Jászkeszeg
A közepes termetű jászkeszeg (Leuciscus idus) világos pikkelyű ezüstös színű pontyféle. Alsó úszói többnyire rőtes-pirosas színűek. Táplálékát zömmel az üledékben rejtőző gerinctelen állatok, férgek puhatestűek alkotják. Áramláskedvelő, de gyakran frissülő állóvizekben, így például a Tisza-tóban is megtalálható, a Balatonban ugyanakkor ritkaságnak számít. Rajhal, amely nyáron a felszín közelében tartózkodik, és télen a fenékre húzódik. Legfeljebb 18 évig élhetnek. Ikrájukat a sóderes mederfenékre vagy a vízi növényzetre rakják. Ívási ideje a késő tavaszi időszak, ezért április 15-től május 31-ig fogási tilalom védi. A jászkeszeg kifogható legkisebb mérete 20 cm. Húsa szálkás, de ízletes, Magyarországon a horoggal zsákmányul ejtett eddig legnagyobb példánya 3,86 kiló.
Az év emlőse
Hermelin
A menyéttel rokon hermelin (Mustela erminea) ritka kisragadozó, főként szürkület után, éjszaka aktív. A rejtőzködés nagymestere: a hátán barna, hasán világos nyári bundáját havas teleken hófehérre cseréli, csak a farka vége marad még ekkor is fekete. Mivel az éghajlatváltozás miatt egyre ritkábbak a havas telek, a téli bundás hermelin mára lassan a fehér holló ritkaságával vetekszik. A hermelint korábban éppen a bundája miatt vadászták, csapdába csalták, mert a középkor legdrágább hófehér prémfélesége a gazdagságot, nemesi származást is jelképezte. A 4-6 évig élő, karcsú, nyúlánk hermelin kedveli a facsoportokkal tarkított, vízközeli gyepes, füves helyeket, ritkán olyan szántókat, ahol a művelés nem intenzív: a rágcsáló- és rovarirtó szerekkel, műtrágyával és talajjavító kemikáliákkal erősen kezelt területek élhetetlenek számára. A településeket kerüli. Magyarországon ritka, védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.
Az év rovara
Kacsafarkú szender
Akár egy kolibri, egy helyben lebeg a virágok előtt, majd hirtelen tovareppen bármely irányba, hátrafelé is. A kacsafarkú szender (Macroglossum stellatarum) a lepkék rendjébe, azon belül a szenderek családjába tartozik. A legtöbb szenderfaj alkonyatkor vagy éjjel repül, és nappal „szendereg". A kacsafarkú szendert viszont kora délelőttől kora estig láthatjuk az ország bármely vidékén, akár még nagyvárosok emeletes házainak erkélyein is tavasztól őszig. Pödörnyelvét (a lepkék jellegzetes szájszervét) kinyújtva mélyeszti a mély torkú virágok kelyhébe. Röptében elülső szárnya szürkésbarna, míg hátulsó élénk narancsbarna. Megpihenve elülső szárnyát mutatja, mellyel jól álcázza magát a talajon vagy fatörzsön. Potrohvége jellegzetes alakú, lapított, keskenyedő (innen a „kacsafarkú" neve), amely segíti őt a kormányzásban, az éles irányváltásokban. Hernyója galajfélék leveleivel táplálkozik.
Az év kétéltűje
Zöld varangy
A zöld varangy (Bufotes viridis) szürkés hátán szabálytalan zöld foltokat visel, gyakran narancssárgás pettyekkel. Terephatású rejtőszíneivel beolvad környezetébe. Bőre nem nyálkás, bőrmirigyei az emberre nézve veszélytelen méreganyagokat (bufotoxin) termelnek. Strapabíró, jól alkalmazkodik szélsőséges viszonyokhoz, a természetben inkább a nyílt térségek lakója, a zárt, sötét erdőket elkerüli. Lakott területen is gyakori – hazánknak talán nincs olyan települése, ahol ne élne. Alapvetően éjjeli állat, nappal falak, járdák repedéseibe, kerti limlomok alá bújva pihen. Tápláléka főként rovarokból áll, de fogyaszt pókokat, ászkarákokat, gilisztákat is. 10 évnél is hosszabb ideig élhet, jelenléte a kertben kifejezetten hasznos. Októbertől márciusig védett búvóhelyre húzódik vissza, április-május táján pedig vízhez vonul szaporodni – különösen a napsütötte, sekély tócsákat kedveli, de vizesárkok, kerti tavak, közparkok szökőkútjai egyaránt megfelelnek neki. A hímek a lótücsök hangjához hasonlító, pirregő hívóhanggal keltik fel a nőstények figyelmét. A nagyobb példányok tízezernél is több petét rakhatnak le hosszú zsinórokba rendezve. Párzás után elhagyják a vizet. A vízben fejlődő lárváik főként elhalt vízinövényeket, algákat fogyasztanak. Az ebihalak átalakulása nyárra esik, a vizet elhagyó fiatal varangyok 1-2 cm hosszúak. Hazánkban a faj állományai stabilak. A legnagyobb veszélyt szaporodóhelyeik eltűnése jelenti - a klímaváltozás okozta aszályok idő előtt kiszárítják az időszakos sekély vizeket, megnehezítve szaporodásukat. Városokban a zöldterületek eltűnése, a búvóhelymentes, „steril" kertek terjedése szintén előnytelen számukra. Lakott területeken, főleg esős éjszakákon tömegesen esnek a gépjárművek áldozatául, és időnként tudatlan emberek is pusztítják. A zöld varangy Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.
NÖVÉNYEK
Az év gyógynövénye
Fekete nadálytő
A népies nevén forrasztófűként is ismert fekete nadálytő (Symphytum officinale L.) mocsárrétek, vízpartok, nedves területek bíborlila, rózsaszín, sárgásfehér virágú, hazánkban is honos évelő növénye. Egész nyáron virágzik. Gyökerét tavasszal, ősszel, leveleit virágzáskor kell gyűjteni, és körültekintően szárítani. A gyógyászatban elsősorban a gyökerét hasznosítják. Gyógyításra már az ókorban is alkalmazták zúzódások, csonttörések kezelésére: a csatákban szerzett sérüléseket, töréseket a nadálytő gyökeréből készült masszával kenték be, ami védte a sebet a fertőzéstől és gyorsította a gyógyulást. Gyulladás- és ödémacsökkentő, fájdalomcsillapító hatását klinikai vizsgálatok támasztják alá, rozmaringsav- és allantointartalma enyhíti a hátfájás, ízületi és izomfájdalom, teniszkönyök, ínhüvelygyulladás, zúzódások, húzódások tüneteit. A fekete nadálytő számos kozmetikum és gyógyszer összetevői között megtalálható, a növény közvetlenül, szájon át fogyasztva veszélyes, teaként borogatásra (nem belső fogyasztásra) használható.
Az év fája
Lisztes berkenye
A lisztes berkenye (Sorbus aria) középhegységeink sziklás termőhelyeinek ritka, a rózsafélék családjába tartozó vadgyümölcs faja, amely nagy alakváltozatosságot mutat, és gyakran kereszteződik más berkenyékkel. Virágait sok rovar látogatja, termését a madarak fogyasztják. Ritka, de ökológiai jelentősége miatt természetes erdeinkben fontos faj. A nem túl magasra növő – kb. 10 méter – lombhullató faj a sziklás erdőterületeket kedveli. Széles, lapos boltozatú szabálytalan korona, ezüstös-szürke sima kéreg és hosszúkásan tojásdad levél a főbb jellemzői. Nagy méretű fehéres virágzata rengeteg beporzó rovart vonz, vörös bogyós termése a madarak egyik kedvenc tápláléka. Hazánkban védett faj. Természetvédelmi értéke 10 000 Ft.
Az év vadvirága
Vetési konkoly
A vetési konkoly (Agrostemma githago) a szegfűfélék családjába tartozó, eredetileg a Földközi-tenger mellékéről származó, 50–70 cm magas, szürkés-selymes szárú, egyéves karcsú növény. A virágszirmok különleges színe és az azokon messze túlnyúló csészecimpák eltéveszthetetlenné teszik. Május, július között virágzik. Vetések, főként kalászosok egykor közönséges, ma ritka és védett növényfaja. Mivel a növény nagy mennyiségben mérgező magja hasonlít a búzáéra, és a hagyományos magtisztító eljárásokkal nem lehetett attól elválasztani, így előfordult, hogy a lisztbe darálták és a kenyeret kékre festette (innen a mondás: Buzába konkolyt hint, azaz viszályt támaszt). A fokozódó vegyszerhasználat során megritkult és 1993-ban – első gyomnövényként – védetté nyilvánították. Napjainkra a legtöbb szántóról eltűnt. A vetési konkoly ma Magyarország egyetlen védett gyomnövénye. Eszmei értéke 5000 Ft.
GOMBÁK
Az év gombája
Óriás bocskorosgomba
A fán növő, nagy termetű óriás bocskorosgomba (Volvariella bombycina) 8-15 cm átmérőjű kalapja fehéres-sárgás színű, felülete selymes, később szálas-pikkelyes. Szabadon álló lemezei fehéresből rózsásra színeződők. Fehéres tönkje tövét védő jól fejlett, okkersárgás-barnás bocskora idővel szabálytalanul felszakadozó. Ehető gomba, fehér húsa puha, vizenyős, retekszagú, íze jellegtelen. Fakorhasztó gombaként fontos szerepet tölt be az erdei életközösségek körforgásában, élő vagy korhadó, idős fatörzseken, tuskókon és fatörzsek odvaiban terem. Az idős, korhadt faanyag mennyiségének csökkenése veszélyezteti fennmaradását természetes környezetben, ezért bár ehető, nem szedhető. Védett faj, természetvédelmi értéke 5000 Ft.
Hallgassuk meg a cigánycsuk énekét
A Tisza-tavi Ökócentrumban ott úszkál a jászkeszeg is.
Hermelinek télen,nyáron
Virágport gyűjt
A kis nyafogós
Madárdallal
Lisztes berkenye
Tényleg óriás, nézzétek a hangyát
Mese
Gyárfás Endre: Dörmögőék salátája
Dörmögőék kiskertjében
friss saláta sarjad éppen.
Berci komor képpel topog:
— Vagy kerítést húzunk, bocsok,
vagy napestig, mint a strázsák,
őriznünk kell a salátát.
— Kitől félted? — kérdi bátyja.
— Gondoljatok Nyúl komára!
Testet ölt a gondolat:
Nyuszi jön a fák alatt.
Kosarában mézes üveg.
— Szép jónapot mindenkinek!
Berci arca elborul:
— Mit ólálkodsz itt, te Nyúl?!
Szól a Nyuszi: — Ezt a mézet
viszem épp a nénikémnek.
Megszomjaztam...
Leszaladok a patakhoz s iszom nagyot.
Addig — ugye, három medve
— vigyáznátok a mézemre.
A Nyúl elfut... A méz marad,
s megigézi a bocsokat.
— De jó lenne — sóhajt Marci
— egy picikét belenyalni!
— Én sem bánnám — szól Borika
— de ránk bízta Nyuszi koma.
Térül-fordul a Nyúl gyorsan,
iramodna tovább nyomban,
ámde Berci visszatartja:
— Mi is mennénk a patakra...
Kérünk: hogyha nem vagy fáradt,
őrizd addig salátánkat!
Húsz perc múlva izgatottan
térnek meg... A Nyúl még ott van!
A saláta? Érintetlen!
Nincs megharapdálva egy sem.
— Figyelj, Nyuszi! Eljönnél-e
vasárnapi délebédre?
Saláta is lesz, meglátod.
— Köszönöm a szíves hívást.
El is megyek, Berci, meglásd,
s viszek néhány mézesfánkot.
Vers
Szekér Zsuzsa: Föld napja
Ma van a Föld napja, fogd meg a kezem, emeld jó magasra, én is ezt teszem. Örüljünk a Földnek, ne gyötörjük agyon, szeressük, óvjuk, vigyázzunk rá nagyon.
Mondóka, ének
Ismételtünk
Barkácsolás
PET palackból és gumilapból teknőst barkácsoltunk-szemetelés helyett újrahasznosítottunk.
Környezetünk
képeket válogattunk – melyik az, amelyiktől nevet a Föld, melyik az, amelyiktől sír.
(nevet: kerékpáros közlekedés, viráglocsolás, szemétgyűjtés, szelektív gyűjtő használata
képeket válogattunk-melyik való a kukába, melyik a komposztba, melyik a szelektív gyűjtőbe.
ültettünk-a láda egyik felébe zsázsa magokat, a másik felébe kupakot, PET palack darabját, műanyag szatyor darabját.
játék.: kirándulók jártak az erdőben, szemetet szórtak a vízbe (faágat, flakont, kupakot, WC-papír gurigát, elemet) Melyikkel mi történik a vízben? Oda való-e? Tisztítsuk meg.
séta a piacra, virágpalánta vásárlás, majd ezek elültetése az előkertben lévő virágtartóba
séta a Tóth Árpád sétányon a virágzó japán cseresznye fák között- fák szerepe az életünkben
Mozgás
Torna a teraszon
futás irányváltásokkal
futás párosával, jelre új pár választása
szökdelések zárt lábbal egyénileg és párosával
járás egy sorban, vállfogással, jelre az utolsó mindig előre fut, ő vezeti tovább a sort
mozgás kiskarikákkal- pörgetések, átlépések
Matematika
Síkidomok- háromszög, kör, négyszög, hatszög vicces Föld képeken
Folytatásos mese:
Joel Chandler Harris (feldolgozta Vázsonyi Endre) : Rémusz bácsi meséi
Egy áprilisi reggel édesapánk csendesen kinyitotta a szobánk ajtaját. és közben ébresztgetett bennünket:
- Halljátok csak, ti álomszuszékok, vendégeink érkeztek az éjszaka! Hallgassátok csak, hogy köszöntenek benneteket!
A tornácról a hajnali csendességben élesen csicsergett be a köszöntő.
Fittyfiritty, fittyfiritty kikelet kivirít. Terike, gyere ki, Ferike, gyere ki csicseri, csicseri!
Megjöttek a fecskéink.
Még abban az órában hozzáfogtak a fészekrakáshoz. Az eresz szögletében ragasztották meg gömbölyű kis fészküket maguk gyúrta sárból, szalmatörekből. Nincs az a kőművesmester, aki fürgében dolgozna náluk. S ahogy a sarat hordták, rakták, simították, gömbölyítették, minden mozdulatuknál mondtak valami:
- Vakolat van-e még? - Van elég. - Add errébb! - Fuss szalmáért, picike! - Hozom én ízibe! - Hocc ide! - Cvikk, cvikk, cvikk! - Mi tetszik? - Jó ebéd tetszenék. - Mi legyen az ebéd? - Bogaracska, legyecske. - Kis fecske, gyere csak a kertbe, gyere, gyere, gyere!
Azzal huss! – ki a kertbe, ahol igazán terített asztalt találtak. Csak a szájukat kellett tátogatni: szinte magától hullott bele a sok bogár. El is pusztították őket egy hét alatt úgy, hogy aranyért se lehetett volna egyet se találni közülük. Még az utcánk tájékáról is eltakarodott a sok bogár. olyan rendet tudtak tartani a mi kis zselléreink.
Vers
Mentovics Éva: A sérült gólya
Fáj a torka a gólyának,
nekiszállt egy csipkeágnak.
A tövise jól megbökte,
így a nyaka be van kötve.
Szól a társa: – Kelep, kelep,
kedves Elek, mi lett veled?
– Ne is kérdezd, drága Réka…
kuncog rajtam minden béka.
Meglátják a tarka sálat,
már messziről hahotáznak.
Ételt kíván éhes begyem.
Sérült gólya ne is egyen?
– Ne szomorkodj, drága Elek!
Hozok néhány békát neked.
Ha lekerül tarka sálad,
visszaadod – majd vasárnap.
Mondóka, ének
Fecske csicsereg, mindent kifecseg. Azt is:jön a nyár, azt is: tovaszáll.
Barkácsolás
Környezetünk
Magyarországon két gólyafaj él: a fekete- és a fehér gólya. Az erdőkhöz kötődő fekete gólya (Ciconia nigra) felmérése jelentős terepi ismereteket és sok időt igényel, ezért a tapasztalt madarászok (sokszor a hasonló élőhelyeken dolgozó ragadozómadár-védők) végzik. A fehér gólya (Ciconia ciconia) szinte kizárólag a településeken és az ember által lakott helyek közelében él, ezért könnyen megfigyelhető.
Érdekesség
A Mohácstól délre fekvő Kölked lakossága évszázadok óta együtt él a gólyákkal. A dunai ártér határában fekvő község mindig biztos fészkelő és táplálkozó helye volt a fehér gólyáknak. Itt található az országban egyedülálló Fehér Gólya Múzeum.
A 2002 óta működő, európai kitekintésben is egyedülálló tematikus kiállítás egyetlen állatfaj, a fehér gólya (Ciconia Ciconia) köré szerveződött. Hasonló létesítményről csak a lengyelországi Klopot településen tudunk, amellyel jó szakmai kapcsolatot tartunk fenn.
Az egykori iskolaépületben megismerkedhetünk a fehér gólyák táplálkozásával, fészkelési szokásaival, vonulásukkal. Kitekintést kapunk a gólyák családjának valamennyi tagjáról, melyek közül hazánkban csak két faj él. A gólya irodalmi, néprajzi vonatkozásai is megtalálhatók itt. Költési időszakban a környező villanyoszlopokon élőben is megtekinthető a gyönyörű madár. A faluban 26 gólyafészek van, és a múzeum kertjében él egy gólya.aki ott is telel. Ő Pipacska.
Nálunk honos fecskék
Füsti fecske
A legbizalmasabb fecskefaj, kötődik az emberhez. A farka mélyen villás. Vonuló, az európai állomány a telet Afrikában tölti. Szinte minden repülő rovart képes elejteni, melyek nem túl nagy méretűek.
Míg korábban barlangokban és sziklafalakon költött, addig ma már szinte kizárólag épületeken fészkel. Sárból és növényi részekből összetapasztott fészke felülről nyitott, melyet általában az épületek belső részeiben épít meg. Istállókban és tanyaépületeken telepszik meg a leghamarabb.
A fészket a hím és a tojó közösen építi, melybe 4-6 tojás kerül, ezeken csak a tojó kotlik. Évente kétszer költhet.
Molnár fecske
Magyarországon általánosan elterjedt, városi környezetben még a füsti fecskénél is gyakrabban fordul elő. Apró rovarokkal táplálkozik, melyeket főleg a levegőben, de sokszor a házak falán fog el. Vonuló, a telet Afrikában, a Szaharán túl tölti.
Korábban sziklafalakon, faodvakban és barlangokban költött. Mivel ma már szinte kizárólag épületeken fészkel, ezért kifejezetten kötődik a településekhez. A füsti fecskével ellentétben az épületek külső részén építi költőhelyét, amely felülről is zárt, csak egy kis berepülőnyílás van rajta. Anyaga a füsti fecskééhez hasonlóan sár. Kedvelt fészkelőhelyei a magas tömbházak. Évente két-három alkalommal, telepesen fészkel. 4-6 tojást rak. Fészkeit elfoglalhatják más madarak is, leggyakrabban a verebek.
Parti fecske
Legkisebb hazai fecskefajunk, mely szinte az egész északi földtekén megtalálható. Telepesen fészkel, sokszor több száz, de akár több ezer párból álló kolóniákat is kialakíthat. Rendszerint minden évben új költőüregekből álló telepeket létesít, hogy az előző évi fészkekben elszaporodott parazitákat elkerülje. Táplálékát a levegőben kapja el. Igen apró rovarokkal – levéltetvekkel, legyekkel, szúnyogokkal, kérészekkel – táplálkozik, melyek nem feltétlenül kötődnek a vízhez. Vonuló, a telet Afrikában, a Szaharától délre tölti.
Homokfalakba vájt üregekben költ. Folyópartokon, de akár tavak partvidékén, a víz által leomlott partfalakban, valamint a homokbányákban alakulnak ki számára megfelelő nagyságú függőleges fészkelőhelyek. A fészeküreget kezdetben a hím építi, majd bekapcsolódik a tojó is.
Sarlós fecske
Nevével ellentétben nem a fecskefélék családjába tartozik, sőt, nem is énekesmadár. Legközelebbi rokonai az újvilági kolibri fajokhoz tartoznak. Fáradhatatlan repülő, szinte kizárólag a költési időben száll le. Éjjel is folyamatosan, nagyobb magasságban, csapatokban repülnek. A városok madara, megfelelő fészkelőhelyet jelent neki a panelházak repedései, ahol a ragadozóktól is védve van. Repülve vadászik, repülő rovarokkal és a levegőben sodródó pókokkal táplálkozik. A fiókák meglehetősen jól bírják az éhezést, ilyenkor testhőmérsékletük csökkentéssel és alvással próbálják átvészelni a táplálékhiányos időszakot. Sokszor a víz fölött nagy tömegben előforduló rovarokat fogyasztja. Vonuló, a telet Afrika déli részén tölti.
A fészket puha növényi anyagokkal, szöszökkel, tollakkal béleli, melyeket a levegőben gyűjt össze. Rendszerint 2-3 tojást rak, melyen a hím és a tojó egyaránt kotlik. Viszonylag későn, csak április második felében érkezik vissza telelőhelyéről, augusztustól pedig már elkezdődik a vonulás. A rövid itt tartózkodás csak egy fészekalj felnevelésére elegendő.
Mozgás
Álljatok előbb az egyik, aztán a másik lábatokon, mint a gólyák!
Csipegessetek fel a földről csipesszel pici papírdarabkákat, magvakat!
Mozgassátok a karotokat, mint a madarak a szárnyukat!
Készítsetek fészket: gyűjtsetek puha anyagokat egy tálkába, de mindig csak egyet vihettek egyszerre.
